N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

számára nem csupán a spontán festői gesztust jelenti, hanem annak kiérlelt, meg­fontolt, tudatos, szinte tervezett megkomponálását is. A nagy, homogén, majd szét­töredező színfelületekre íródik rá egy-egy vezérmotívum: geometriai vagy amorf forma, kalligrafikus jel. Ezek a jelek csak távolról utalnak archaizáló, prehistorikus rajzokra, mégis, sok esetben a képen nem is jelenlévő figurális motívumokat idéz­nek fel a nézőben. Színfelületei hullámzóak, a vakolatszerűen vastag, dús rétegek váltakoznak a csak jelzésnyi, áttetsző festék és színrétegekkel." 44 Az előbbi idézet Fitz Péter egy műelemzésének bevezetője, ám a teljes életműre is érvényesíthető. A megyeszékhelyhez kötődnek még: Krizsán István (Békéscsaba, 1933), Szászfalvi Ilona (Bélmegyer, 1947) belsőépítészek, a két Mokos-tanítvány: a grafi­kákat és faliszőnyegeket is készítő Lukoviczky Endre (Békéscsaba, 1939) és Men­gyán András (Békéscsaba, 1945), 45 valamint Iványi Katalin (Békéscsaba, 1924), Cs. Pataj Mihály (Békéscsaba, 1921), a zománccal is foglalkozó Cs. Uhrin Tibor (Békéscsaba, 1936). Ugyanígy a természet látványvilágától elszakadni nem akaró Salamon György (Békéscsaba, 1948), 46 Héjjá Mihály (Békéscsaba, 1947), Orvos András (Békéscsaba, 1939), 47 a szobrásztevékenységet is folytató, olykor a mitoló­gia, máskor a keleti kereszténység jellemző formavilágából merítő Oláh Mátyás (Békéscsaba, 1951) és Vágréti János (Békéscsaba, 1925 - Békéscsaba, 2004), aki­nek „...művészete nyitott és várja a néző elemzését. A műalkotásoknak szükségük van szemtől-szembe a játékos lélekre és a lelkesülő odaadásra. Aki Vágréti János képeit befogadja, a világnak egy titokzatos rendszerébe lép be. Ez a rendszer az, ami az emberi lét mögött elrejtőzik. Vágréti János maga ennek a rendszernek a kö­zéppontjában él és egyesít testet, lelket, létet és fantáziát, ezek egymás közti kap­csolatait. Új nézőpontok, ambíciók és hitek gazdagítják, összekötődve az egy Min­denbe. O a fizikális gyengeségét legyőzte a fizikális aszkézis által. A kis és nagy FITZ é. n. Mengyán Andrásról bővebben a későbbiekben szólok. Bár Salamon György döntően tájképeket fest, ő készítette el a gyomai római katolikus templom ol­tárképét, amelyen az első csanádi püspök, Szent Gellért élettörténetét követhetjük nyomon. Tájékoztatásképpen közlöm Bárdosi József Orvos András Munkácsy Múzeumban rendezett kiállítása kísérőkiadványában közölt szövegének részletét: „Az utóbbi néhány év meghozta a 60-as évek mű­vészetének a régóta várt elismerést. Azért fontos ezt kijelenteni, mert Orvos András képi világa és az itt látható képek egy része is erről az alapról származik. A szürrealizmus utáni hiperrealizmus­csírákkal együtt bontották szirmaikat ezek az életvidám, de lírai virágképek a 70-es évek elején. Orvos András talán ismerte és felhasználta a kor divatáramlatait (pop art, hard edge és pattern painting), ta­lán nem, mindenesetre biztos, hogy az egykori békéscsabai fiatal festőt nem a hazai fogyasztói tár­sadalom reklámvilága és csomagkölteményei ihlették meg, bár kétségtelen, hogy motívumbeli ro­konság Andy Warholhoz, kompozíciós technika Roy Lichtensteinhez, az erotikus töltet pedig a für­dőszoba képeiről ismert Tom Vesselmannhoz köti képi világát. Az élmény ennél egyszerűbb lehet, előbb kell gondolnunk a tulipános ládák motívumaira, az erkélyeket díszítő muskátlira és egyéb vi­rágokra, mint a nyugati művészet naprakész ismeretére vagy utánzására. Talán közhely, hogy Orvos András képei virágénekek is, melyekben a felület izzása és intenzitása helyettesíti a szavak zenéjét. Minden kép egy-egy virág, egy-egy személy, egy-egy nő." (BÁRDOSI 2004. 3-4.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom