N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

A már említettek mellett emblematikus pedagógusegyéniségként

31 tarthatjuk számon a szintén Békéscsabán tevékenykedő Mázán Lászlót (Békéscsaba, 1899 Békéscsaba, 1949), akinek működése csak néhány évvel nyúlik át a jelenleg tárgyalt időszakba. A nagy számban hátramaradt és napjainkban is fel-felbukkanó Mazánművek legfőbb jellemzője a groteszk látásmód és a karikírozás szándéka.

32 A fentiekben már érintett Mokos-stúdióból került ki a döntően neorealista szellemben dolgozó Ezüst György (Békéscsaba, 1935)

33 és az először Vinkler László, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csanády András és Ék Sándor keze alatt dolgozó Eyas Kovács József

34 (Makó, 1933 - Kétegyháza, 1990). Érett korszakában készült munkái rendkívül lendületesen festett, expresszív alkotások, amelyeken talán fellelhető a tárgyi világ néhány egyszerű eleme, ám azokat az indulat formátlanná redukálja.

35 Szintén Mokos Józseftől indult az egykori Vinkler-tanítvány, Várkonyi János (Békéscsaba, 1947), aki a magának teremtett, múltidéző, jelmezes, romantikus, gyakran Krúdyt idéző világgal a széles közönségrétegek érdeklődésére méltán tart számot. Ugyancsak a Mokos-körben kezdett Petrovszki Pál (Békéscsaba, 1923), Pataj Pál (Békéscsaba, 1933), Virág Éva (Békéscsaba, 1953) és jóval korábban Jakuba János (Békéscsaba, 1909 - Budapest, 1974), a Békéscsabát elhagyó, de szülővárosának és környékének látványvilágától soha el nem szakadó alkotó. Az ő munkáit lágy festőiség jellemzi, aminek eszköze a tompa, lecsendesített színek alkalmazása, amellyel a földdel és az állatokkal bánó parasztemberek halk szavú tevékenységének teremt melankolikus atmoszférát. A Munkácsy-díjas mester több tanárképző főiskola, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, később igazgatóhelyettese volt, ahol Gaburek Károly (Békéscsaba, 1936 - Békéscsaba, 1986) is diplomázott, aki szülőhelyére visszatérve a helyi tájképi környezet által ihletve festette erőteljes színvilágú, dekorativitásba hajló kompozícióit. A halála után a békés31 Tanítványai között találjuk Jakuba Jánost, Lipták Pált, Máthé Gyulát, Mester Andrást, Schéner Mihályt, Cs. Pataj Mihályt és Gulyás Dénest, Búzás Árpádot, Janáky Viktort, Müller Ilonát, Schäffer Juditot és Mányoki Lászlót is. (Born Miklósné: Mázán László életrajzi vázlata: MMM KépAd 1842-1991. 32 Hagyatékának java része a Munkácsy Múzeumba került, mely anyag többségét papír alapú, vegyes technikával (akvarell, tus) készült munkák teszik ki, viszont érdekességként szeretném kiemelni három, viszonylag nagyméretű festményét, a Kalapvásári, a Csabai parasztokat és A vaskereszt története című, átlagban 120 x 180 cm körüli táblákat, melyek technikai megoldás és tálalási mód tekintetében - a karikatúra műfaján belül - annyira ritkák, hogy a táblákat kuriózumnak tekinthetjük. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a három festményről készült képeslapból majdnem ugyananynyit adnak el a múzeum teremőrei, mint a Munkácsy-festményeket ábrázolókból. 33 Ezüst Györgyről a legfrissebb információval a hetvenedik születésnapja alkalmából megjelent könyvből tájékozódhatunk: Egri Mária: Ezüst György. Budapest, 2005. [64]. 34 Kovács József, Ézsiás Kovács József, Éjás Kovács József, Eyás Kovács József. 35 Megjegyzem, hogy a Békés megyében csupán egy szűk réteg által (el)ismert Eyas Kovácsról a Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Die Bildener Künstler aller und Völker című kiadványban Wehner Tibor egy szócikket közöl [München-Leipzig, K. G. Saur; 34-35. kötet (?)]. Köszönettel tartozom a szerzőnek az információért.