N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
Az iparművész társadalom nagyszámú elismert polgára származik a megyéből, legyen szó önálló kézműves tevékenységről vagy gyáriparról. Az orosházi Búzás Árpád (1929) 125 és a vésztői Baktay Patrícia (1952) 120 textiltervezők, Molnár Éva (Mezőhegyes, 1955) ötvös és szobrász, valamint a Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész címmel is bíró Tevan Margit (Békéscsaba, 1901 - Budapest, 1978). Tevan Margit ötvösművész a nyomdaalapító Tevan család sarja, a jeles könyvtervező, Tevan Andor testvére. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte Budapesten 1917 és 1919 között, amikor is eltanácsolták az intézményből. Magántanulóként képezte magát tovább a svájci származású szobrász és ötvös Zutt Richard Adolfnál, valamint Kiss Ferenc ötvösnél. 1925-től 1935-ig a kor jellemző stílustörekvéseit követte, majd romantizáló korszaka következett, melyben a nyersanyagot szobrászi érzékkel és igénnyel formázva meg, mindig középpontba állítva a nyersanyag szépségét, adottságait, tulajdonságait (16. kép). Az 1950-es évek végétől a könnyen sokszorosítható, a széles tömegek számára is elérhető, bárki által megszerezhető munkái népszerűsítették. Vörös- és sárgarézzel, bronzzal és ónnal dolgozott. A szobrászat és az építészet területéről 127 került a divat világába a megmérettetést nemzetközi mezőnyben is rendszeresen vállaló Anda Emília (MezŐberény, 1956), akinek a főiskolán Szilvitzky Margit volt a mestere. Több szakmai elismerés birtokosa, egyik legutóbbi Az Év Divattervezője az Fashion Awards Hungary 2004hez 128 kapcsolódóan. A képzőművészek részvételével lebonyolított 129 Alibi FashionShow-n való részvétele kapcsán az alábbi reflexió fogalmazódott meg munkáival kapcsolatban: „...matematikai precizitással és minimalista egyszerűséggel tervezett ruhái kétségtelenül a képző- és iparművészet határán mozognak" 130 . 131 Anda Emília képmellékletben szereplő ruhája az Egy pont Kelet és Nyugat között, amelyet 1998. december 4-én mutatott be a Műcsarnokban Essential címen megvalósított rendezvényén (17. kép). E darab születéséről így vall: „A kéziszövésű hernyóselyem 125 A többek között Munkácsy-díjas alkotó 1962-től 1990-ig volt a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének adjunktusa, majd docense. 126 Baktay Patrícia először szövött kárpitokat, utóbb erősen stilizált formákból épített nemez képeket és nemez plasztikákat készít. 127 A Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola (szobrász szak) elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. 128 Zoób Kati volt a másik esélyes tervező. 129 A fentiekben már említett Komoróczky Tamás Alibi-Fashion című műve volt a kiállítás címadója. 130 http://festivalcity.hu/fesztivalvaros/1999bof/10.html 131 Az Anda Emíliával foglalkozók a komplex formaalakítást jelölik meg munkáinak elsődleges jellemzőjeként, ezért én az anyagválasztással kapcsolatban idézem őt: „Nagyon szeretem a természetes anyagokat, a tiszta selymet, lent, gyapjút, az organikus anyagokat, de ma már, meg kell hajolnunk a műanyagok előtt is. Kedvelem az izgalmas textúrákat, de ugyanannyira élvezem a semmitmondó homogén felületeket is, mert ezekkel lehetőségem nyílik a kísérletezésre. Olyan anyagokkal próbálok dolgozni, hogy a formák vagy felületek kialakításával, egy olyan térbeliséget hozzak létre, ami a végeredményt meghatározza. A viselésre szánt ruhák mellett szeretek papírból dolgozni, ezek nem hordható ruhák, nem tartósak, csupán érdekes formák. Szeretem a papírt, mint anyagot." (ANDA é. n.)
