N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához II. Nyírség
lehetett, hogy a Bátorligeti-lápról több fajt mutatott ki Pintér, 23 mint amennyi valójában ma is él a területen. A réti angyalgyökér élőhelyének vizsgálatakor több ilyen jellegű társulásból vettem mintát. A fajok többsége megegyezett a magaskórósok faj készletével. A kiszáradás fokának megfelelően több vagy kevesebb higro-mezofil (Vertigo angustior, Vertigo pygniaea, Vallonia pulchella, Euconulus fulvus stb.) és esetleg xerofrekvens termofil állat (Truncatellina cylindrica, Granaria frumentum, Chondrula tridens) volt jelen. Az eddigi kutatásaim alapján ennek a vegetációnak a nedvesebb részein a legtömegesebben a Vertigo angustior fordul elő. A csigafauna alapján a megvizsgált 13 láprét-lápi magaskórós vegetáció közül a legszárazabb állapotúnak a vámospércsi Jónás-rész és a Nagykállói-legelő melletti csatorna partja bizonyult. Egyben ezek a területek szolgáltatták a legfajgazdagabb faunákat, hiszen jelen van az összes magaskórósra jellemző faj, de már a kiszáradó láprétek fajai is nagy számban megjelennek. A Jónás-részen előforduló Granaria frumentum reliktum faj. Ebből a vizsgálatból is kiderült, hogy ez egy igen ritka faj a Nyírségben, de mint sztyeppelem nem kívánatos egy tocsogós társulásban. A Jónás-részen fordul elő a legkisebb egyedszámban a Carychium minimum és a Succinella oblonga (higrofilek). Hiányzik az egyik karakterfaj, a Vertigo antivertigo és a másik is (Vallonia enniensis) igen alacsony számban van jelen. Ugyanakkor itt találtam a legnagyobb számban a mezofil fajokat (Vallonia costata, Pupilla muscorum, Vertigo pygmaea, Monacha cartusiana). Ezek alapján ez az állomány már inkább kiszáradó láprétnek tekinthető. A kallói Nagy-legelő csatorna menti része valamivel kedvezőbb képet mutat, ugyanakkor ez egy mesterséges objektumon létrejött másodlagos állomány, és így már igen figyelemre méltó. Más helyeken nem volt ilyen egyértelmű a helyzet. Egyes higrofil fajok dominálnak, míg mások háttérbe szorulnak; hasonlóképpen viselkednek a mezofil fajok is. így elemzésük sokkal nehezebb. A Bátorligeti-láp faunisztikai, fejlődéstörténeti és biogeográfiai értékelése A Bátorligeti-láp a Nyírség északkeleti részén, Bátorliget község határában helyezkedik el. A láp legértékesebb részén egy 53 hektáros területet az 1953-ban kialakított természetvédelmi területen belül elkülönítettek, és bekerítve, szigorúan védett objektumként kezelik ma is. A „láp" egy parabolabucka belső oldalán található nedves mocsárrétrészből (Caricetum acutiformis - ripariae), illetve nyírláp (Salici pentandrae - Betuletum pubescentis), valamint tölgy-kőris-szil ligeterdőrészből (Fraxino pannonicae - Ulmetum pannonicum) áll, míg a homokbuckákon Festuco - Quercetum roboris társulás alakult ki. PINTÉR 1990. 238.
