N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

Egy 3D-s épületmodellező programban könnyűszerrel bejárhatunk egy épületet, azaz szerezhetünk az épület belső/külső egységeivel kapcsolatos térélményeket. Előbbit különféle objektívek, megvilágítások, szín- és tónusváltások beállításának generálásával érhetjük el. De jelen helyzetben, Bohus Zoltán műveinek tanulmányozása során a mi dolgunk más. Saját erőinket kell mozgósítanunk! Mindkettő, tehát mind az építészeti forma, mind a plasztika esetében is a szellemi erők, a gondolat anyagivá válásáról és bizonyos eszközök biztosította lehetőségekről kell beszélnünk. Az alkotói szándék azonban - mondanom sem kell - más és más. Bohus Zoltán a fény és a tér dimenzióinak együttes vizsgálatán alapuló plasztikái az absztrakt ábrázolás fogalomkörébe tartoznak még akkor is, ha a kompozíció és a cím kapcsolódást jelent a látható valóság elemeihez, vagy esetleg konkrétan, például kapuk illúzióját kelti. A címek tulajdonképpen érzetet keltenek, amelyekkel a művész maga irányít bennünket az értelmezésben, az érzelmi reakciók és a képzettársítások területén. Ezt a momentumot értelmezhetjük akképpen is, hogy a külvilág belopózik a műterembe, majd a kiállítóterembe, és ad egyfajta biztosnak tűnő hátteret, fogódzót, támpontot az esetleg tanácstalan nézőnek. A Bohus-plasztikák az effajta konkretizálás, segítségnyújtás nélkül is működőképesek, hisz tudható, a művészet általában egyfajta globális párbeszéd lehetőségét villantja fel. A képző- és az iparművészet különböző színvonalat képviselő produktumai szinte mindenhol jelen vannak, fejleszthetik a képzelőerőt, az intuitív és empatikus képességet, és természetesen segítik a kommunikációt. Amikor nem jön létre a kommunikációs modell a jeladótól a befogadóig, vagy elmarad a visszacsatolás, akkor a műalkotás nem tölti be (több évszázaddal ezelőtt kialakult) feladatát. És igen, mindannyian láthatjuk, hogy a művészi alkotóelmék „termékei" behálózzák az életünket, mégis jogosnak tűnhet azok véleménye is, akik szerint a művészet a mindennapok perifériájára szorult volna. És csupán zárójelben jegyzem meg az előbbiekhez kapcsolódva, hogy nem ritkán úgy tűnhet, a jó kortárs műalkotás szinte hiánycikk, viszont ettől függetlenül a kortárs művek piaca virágozni látszik. Tudjuk, hogy a jó műtárgy (de általában a kvalitásos műalkotás) meditációs objektumnak tekinthető. Hogy tud-e egy alkotás ekképpen működni, azt könnyűszerrel eldönthetjük, még akkor is, ha a személyes felkészültség, azaz, hogy menynyire trenírozott a befogadó látása, valamint az ízlés egyaránt befolyásoló tényezőnek tekinthető. Előbbiek jól ismert, de hatásukat megkerülhetetlenül kifejtő tényezői a műalkotás befogadása folyamatának. Mivel az üveg színe adott (ahogyan a szobrászat alapanyagai közül nem egyé), a plasztikák mindegyike nagyjából azonos színtartományban mozog, a zöld különféle árnyalataival alakítva ki a felületet és a szerkezetet. Még ha az anyag, az eljárás és a szín azonos is, Bohus Zoltán mégis képes a műveivel mindig megújuló bűvöletben tartani a tárlatlátogatót. Művei bájtalanok, megközelítenünk az esztétikum territóriumának más irányai felől kell. Munkáinak jellegéből fakadóan tárlatainak összképe egységes, de szerencsére mentes a boldogító egyértelműségtől. A forma nála informatív, de sohasem kihívó, így hízelkedésre teljességgel alkalmatlan.