N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához II. Nyírség
mogyorós folt is, amire már korábban felhívtam a figyelmet). így egy fafajokban rendkívül gazdag erdőt fedezhetünk fel, amelyre az Alföldön máshol nem nagyon találunk példát. Mivel ilyen gazdag fásszárú vegetáció a holocén klímaoptimumában jelent meg a pollenanalitikai vizsgálatok szerint (9000-7000 évvel ezelőtt), 18 így ezt az erdőt posztglaciális reliktumnak kell tekinteni. A keményfás ligeterdők nemcsak dendrológiai szempontból, hanem malakológiailag is messze a Nyírség, sőt az egész Alföld legfajgazdagabb és legértékesebb erdei. A Nyírség szinte összes szárazföldi csigafaja előfordul (néhány nyílt vegetációhoz ragaszkodó elem kivételével) ezekben a vegetációs foltokban. Talajuk a közeli lápokhoz hasonlóan meszes és szinte állandóan nedves, így érthető, hogy nemcsak a fajgazdagság, hanem a nagy egyedszám is jellemző paraméter. A holocén első harmadában kialakult a ma is jellemző faunakép, bár több jelentős fajnak már csak fosszilis vagy szubfosszilis héjait találjuk: Platyla polita, Pomatias rivularis, Discus perspectivus, Discus ruderatus, Sphyradium doliolum, Merdigera obscura, Ruthenica filograna, Macrogastra borealis bielzii, Bulgarica cana. (Nagyon érdekes, hogy ezen fajok közül a Discus perspectivus és a Ruthenica filograna fajok elképesztő mennyiségben voltak jelen, 19 amelyhez hasonlót ma csak a meszes Kárpátok „legjobb" részein találunk.) A faunakép nagyfokú hasonlóságot mutat a Szatmár-Beregi-sík keményfásaiban találtakkal, de azoktól sokkal gazdagabb faj és egyedszámok tekintetében. 20 Jellemzőbb fajai: Carychium tridentatum, Succinella oblonga, Truncatellina claustralis, Columella edentula, Vertigo pusilla, Vitrea crystallina, Aegopinella minor, Aegopinella pura, Morlina glabra striaria, Cochlodina laminata, Clausilia pumila, Laciniaria plicata, Monachoides vicinus, Cepaea vindobonensis (előfordulnak a melanisztikus formák is), Helix lutescens. A lista egyik legjelentősebb faja a Truncatellina claustralis, melyet én eddig csak a Terem melletti Nagyfenéki-erdőben találtam; ez az eddig ismert egyetlen alföldi lelőhelye. A középhegységi régió mészkőszikláinak jellemző, de nem gyakori faja. Ugyancsak nagyon ritka vagy az Alföldön máshol elő nem forduló faj az Aegopinella pura, a Morlina glabra striaria és a Laciniaria plicata. A Monachoides vicinus kárpáti endemizmus, amely a Felső-Tisza vidékén széles körben elterjedt erdőlakó faj, a Nyírségben inkább csak a keleti-északkeleti részen fordul elő. Lápi magaskórós és magassásállományok A Nyírség azonban nemcsak a mészkerülő homoki vegetáció miatt lett elsősorban az Alföldet kutató botanikusok zarándokhelye (legalábbis Bátorliget környéke), hanem a lápmedencék változatos és rendkívül érdekes növényvilága tette meszsze földön híressé. Láprétjei, de még inkább magassásos zsombékosai (Caricetum elataé), valamint lápi magaskórós (Filipendulo-Geranietum palustris) társulás álloW1LLIS et al. 1995. 17. SÜMEGI-DELI 2004. DELI 2007. 29.
