N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
csabai múzeumban 36 rendezett emlékkiállításhoz készült katalógus bevezetőjében olvashatjuk: „Olyan művészet ez, amely önmaga akar és tud maradni, nem akar a hagyománynak hátat fordítani. A természetből merít, annak formáit transzponálja úgy, hogy a természet a táj szépségéről és az emberi élet értékeiről fogalmazza meg gondolatait, a szülőföld szeretete az emberek szeretete, és Gaburek hallatlan ízlése, előadókészsége ennek az életműnek az aranyfedezete." 37 Először Lipták Pál, Mokos, majd József Dezső tanítványa volt Lenkefi Konrád (Békéscsaba, 1936 - Békéscsaba, 1995), aki bábtervező és báb készítő iparművészként a Napsugár Bábegyüttes vezetője is volt. 38 Szintén a realisztikus ábrázolásmód érdekli a Békéscsabán működő, hatalmas festmény anyagot hátrahagyó Miklós Istvánt (Békés, 1898 - Békéscsaba, 1981) és a Rudnay-tanítvány Gyoroki (Gyurkó) Pált (Békéscsaba, 1904 - Tokaj, 1972), míg a fiatal kortársak közé tartozó, Békéscsabán élő Megyeri-Horváth Gábor (Szeged, 1979) a klasszikus festészeti hagyomány témaválasztását és előadásmódját igyekszik újrafogalmazni. Slezák Lajos (Cegléd, 1951 - Békéscsaba, 2005) működéséből expresszív erejű tusmunkáit emelném ki, amelyeket utána - kissé megfogyatkozott lendülettel bár, de - olaj változatban is megfestett. Békéscsabán él holó Hóbel László (Békéscsaba, 1942) festő és Penyaska László (Békéscsaba, 1949), a grafikus fogalmazásmóddal jellemezhető festő is. Utóbbiról Novotny Tihamér a következőket írja: „Eddigi életművét a feldolgozatlanság miatt technikák és anyagok, valamint témák és műfajok szerint osztályozni és csoportosítani csak nagy vonalakban lehet. Egy közelmúltban történt gyors felmérés alapján a következőket tudtam leszűrni a művész lakásán felhalmozódott műtárgyanyagból. Készít táblaképeket olajjal, akrillal, ceruzával és applikációs elemekkel vászonra, falemezre, farostra és pozdorjára dolgozva, néha szétnyitható irkafüzet-, ikonosztáz- vagy oltárszerű megoldásokkal. Grafikáit rendszerint tussal és tollal rajzolja, ritkábban egyedi vegyes technikát is alkalmaz. Szokatlan felfogású plasztikai munkássága is nagyon változatos és jelentős. A következő témák foglalkoztatják őt: a mobilizáció, a motorizáció, a gépesítés, az iparosítás, a káosz és a rend, a pusztulás és az építés problémái; a konstruktőrök és a feltalálók jövőteremtő univerzumai; a repülés profán és szakrális metaforái; a privát képnapló írás önvallomásos öntörténetei; a kis magyar hétköznapi utak tűnődéseinek és a vasárnapi hírek eseményeinek ikonosztázszerű megörökítései; az élet színházának jelenetei..." 39 Ezüst Zoltán (Békéscsaba, 1963), Ezüst György fia képgrafikusként, Lonovics Zoltán (Békéscsaba, 1975), Lonovics László fia alkalmazott grafikusként tevékenykedik, sajnos egyikük sem Békés megyében. A Gaburek-kiállítások meghívói és a sajtókivágatok fellelhetősége: MMM KépAd 1988-2000. BASKAé. n. [3.]. Azon munkáiból, amelyekkel épp nem játszik a csoport, a Meseházban látható - folyamatosan változó összetétellel bemutatott - állandó kiállítás. NOVOTNY 2007. 111. 36 37 38 39
