N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

ismert s teljességgel különböző alkotói metódust összevetve, majd szintetizálva alakítja ki egyéni stílusát. Előbb kubisztikus, majd - igen későn - a posztimpresszionizmushoz kapcsolódó munkákat, valamint litográfiákat készít. Részben nevéhez köthető a kecskeméti művésztelep megalapítása, ahol Vidovszky Béla (Gyoma, 1883 - Budapest, 1973) is dolgozott. Az ő életműve bensőséges realizmussal festett enteriőrökből, portrékból és csendéletekből, valamint darabosan fogalmazott, homogén színfoltokból építkező látképekből áll. Mestereinek, a Munkácsy-követő Révész Imrének és Ferenczy Károlynak a hatása nyomokban végigkövethető teljes pályáján. Gyomaendrődön, a nevét viselő helytörténeti gyűjteményben állandó kiállításon szerepelnek művei Pásztor János (Gyoma, 1881 - Budapest, 1945), Corini Margit / Marguerite de Corini (Kolozsvár, 1897 - Gyoma, 1982)

22 és Illéssy Péter (Gyoma, 1902 - Budapest, 1962)

23 anyagával kiegészítve. Szintén Gyoma szülötte Bella János (1935), az 1956 óta Stuttgartban, majd a szintén németországi Backnangban élő festő és grafikus. A magyar mesterei közül Sarkantyú Simont és Vinkler Lászlót kiemelő alkotó anyagából 1987-ben láthatott válogatást a Békés megyei közönség a Munkácsy Múzeumban, amikor is Bella János közel negyven művét adományozta az őt fogadó intézmény képzőművészeti gyűjteményének. A Vidovszkyéhoz hasonló 22 Corini Margit pályájának érdekesebb egysége az általam jelenleg nem tárgyalt második világháború előtti időszakra tevődik. Mivel nem tartozik az ismert kismesterek közé, tájékoztatásképpen közlöm rövid pályaképét: „A sokoldalú tehetséggel megáldott, eredeti nevén Sóváry Margit, Kolozsváron kezdte pályafutását, ahol gyermekszerepekben lépett fel a helyi Nemzeti Színházban, majd később Budapesten, elvégezve Rákosi Szidi Színiiskoláját, a Royal Orfeumban és a Fővárosi Színházban aratott zajos sikereket. Azonban egy 1924-es itáliai út során megismerkedett George de Cornell filozófussal, aki az Amerikai-Magyar Kulturális Egyesület elnöke volt. Összeházasodtak és New Yorkban telepedtek le, ahol, bár Corini eredetiben olvasta az angol és amerikai irodalmat, akcentussal beszélt, ezért színésznőként nem érvényesülhetett. így egy újabb pályamódosítást végrehajtva elvégezte a helyi Művészeti Akadémiát, majd 1928-ban Párizsba települt, ahol az egy-egy nagy művész köré szerveződött szabad iskolákat látogatta, leginkább Vlaminck és a fauve-ok körét. Neve hamar ismertté vált, állandó szereplője volt a Grand Salon kiállításainak. A németek által megszállt Franciaországból visszatelepül Kolozsvárra, majd innen Budapestre menekül, túléli az ostromot, újra részt vesz a művészeti életben, de a '48-as kommunista fordulat után, 1952-ben származása, kapcsolatai, múltja és életvitele miatt kitelepítik Gyomára. így lett ő kényszerűségből gyomai lakos. Itt dolgozott élete végéig rendkívül szegény és mostoha körülmények között. Műveit 1978-ban egy kis életjáradék fejében adományozta a városnak." Az előbbi idézet Novotny Tihamér megnyitószövegének részlete, amely az Avantgardizmiis és akadémizinus női szemmel - Corini Margit és Helcz Edit című kiállítás megnyitóján hangzott el a Kispesti Vigadó Galériában 2005. május 25-én: MMM KépAd 2228-2006. [3.]. 23 Illéssy működésének java része - Corinihoz hasonlóan - szintén a háború előtti időre tehető, amikor is a Szépmíves Műhely munkáját irányító Lajos Ferenccel, Kohán Györggyel és Szathmáry Sándorral volt kapcsolatban, utóbbi Püski Sándor által kiadott Kazohinia című regényét is ő illusztrálta. Egyházművészeti és közéleti, többek között a KALOT mozgalomban kifejtett működése miatt 1948 után alig-alig kapott megbízásokat, Dózsa-sorozatának több eleme, például Az első éjszaka joga is Lajos Ferenc tulajdonába került, aki gyűjteményét felajánlva Gyula Város Önkormányzatának, létrehoz(at)ta a Lajos Ferenc és Kortársai Grafikai Gyűjteményt. Az Illésy-anyag többek között Haranghy Jenő teljes állatsorozata, több száz ex libris és számtalan, a két világháború közötti érdekesség mellett ebben a gyűjteményben került elhelyezésre. A kiállítóhely többször változtatott fenntartó és helyszín után 2005 óta a Corvin János Múzeumhoz tartozik. Az eredeti helyén, az egykori csendőr laktanyában a szerző által 2004-ben rendezett állandó kiállítást a hagyaték gondozója 2006-ban bezárta, a kiállítóhelyet más jellegű hasznosításra engedte át.