N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához II. Nyírség

A Nyírség természetes vagy természetközeli élőhelytípusainak jellemző csigafaunája Nyílt és zárt homoki gyepek Ma már nagyon kevés helyen találkozhatunk olyan természetesnek tekinthető nyílt homokpusztagyepekkel, ahol nagyobb kiterjedésű csupasz futóhomokfelszínek is láthatók. Jellemzőbbek a buckák tetején, valamint azok déli és nyugati kitettségében a zárt homokpusztagyepek, illetve ezek legeltetett változata, a homoki legelő (Potentillo-Festucetum pseudovinae). A nyílt és zárt homokpusztagyepek aránya valószínűleg kisebb volt a jelenleginél a természetes nyírségi élőhelyek között. Az erdőkivágások következtében a napnak kitett domboldalak kiszáradtak, helyükön különféle zártságú pusztagyepek jöttek létre, amire legelő állatokat tereltek, és a folyamatos legeltetés akadályozta a visszaerdősödést. A korábban csak a száraz buckatetőkre és domboldalakra korlátozódó, erdővel körülvett kisebb-nagyobb pusztagyepfoltok részben kiterjedtek, részben pedig átalakultak, és létrejöttek a homoki legelők. Ezen száraz és szinte mészmentes élőhelyek nem kedvezőek a szárazföldi csigák számára. Nagy tűrőképességű, de a nyílt vegetációhoz ragaszkodó, többnyire termofil fajok kisebb egyedszámban mindig megtalálhatók. A legelterjedtebb ilyen faj a Chondnda tridens. Kórókon, fűszálakon láthatunk Xerolenta obvia, Cepaea vindobonensis fajokat is. A Monacha cartusiana pedig helyenként, szokatlan módon jelen lehet tömegesen is, főleg olyan területeken, ahol a közelben nyílt, de nedvesebb biotópok is előfordulnak. A homokbuckák tölgyesei A térség fő vegetációját a különféle zártságú homoki tölgyesek (FestucoQuercetum roboris tibiscense) alkotják. A Nyírség több pontján a homoki tölgyesek közé gyertyán (Carpinus betulus) is keveredik. Baktalórántháza környékén alföldi gyertyános-tölgyesek (Querco robori-Carpinaetum) tenyésznek, bennük jelentős a gyertyán részesedése. Az edafikus viszonyoknak megfelelően a szárazabb részeken erdőssztyepp jellegű vegetáció is jellemző lehetett, de ilyet ma már nagyon kevés helyen fedezhetünk fel (pl.: Ömbölyi-erdő). Több sztyeppfaj, köztük a reliktum hazánkban csak itt tenyésző - tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens) és az endemikus magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica) bizonyítja, hogy a homoki erdőspuszták állandó képviselői voltak a Nyírség vegetációjának korábban is. Növényföldrajzi szempontból fontos megjegyezni az ezüsthárs (Tilia tomentosa) nagy arányú jelenlétét ezekben az erdőkben. Ahogy a pusztagyepeknél, itt is többféle biotópot elemzek együtt. Teszem ezt azért, mert bár növényzetük között lényeges eltérések lehetnek, sőt az erdőszerkezet is igen eltérő lehet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy csigafaunájukat illetően nincs éles különbség. Homoki tölgyeseket főleg Debrecen környékén és a bátorligeti Fényi-erdőben, gyertyános tölgyeseket pedig Baktalórántháza mellett és szintén a