N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években
1468 négyszögölnyi területet kértek. A város olyan feltételekkel járult hozzá, hogy a fásítást, az utak kijelölését egységes terv szerint továbbra is ő fogja végezni, mert a föld és a fák az ő tulajdonában maradnak. Bár a nevezett részre csak az evangélikus egyház tagjai temetkezhetnek, de biztosítaniuk kellett a köztemető egységességét, s a nekik juttatott területet mindössze egy 50 cm-es élő sövény választotta el a temető többi részétől. Sírt csupán a köztemető csőszével ásathattak, s a sírhelyek után járó díjat negyedévente be kellett fizetniük a város kasszájába: egy sírhelyért kisgyermekek után 5 pengőt, felnőttek után ennek a dupláját kellett leróni. 144 A május 18-i presbiteri gyűlésen ismertették, hogy a város kiutalta a kért területet. A temetőavatásra május 26-án került sor. A hősök ünnepe alkalmából a vármegyeház elől indult el az ünnepi menet, hogy a város új köztemetőjében a 109 hősi halott sírját a Gyulai Levente Egyesület megkoszorúzza. Az ünnepi beszédet Tátrai Károly tartotta. 145 1934. május elsején ismét tárgyalásra került a temető kérdése. A terület ugyanis a gyülekezet tagjai szerint rossz helyen van. Csak jó időben, s akkor is nagy kerülővel közelíthető meg, mivel Máriafalva felől hosszú és sáros úton lehet oda bejutni. A fásítás hiánya miatt is panaszkodtak: „olyan elhanyagolt, hogy szinte kegyeletsértő." 146 A város nem engedte a fásítását, mivel annak jogát magának tartotta fenn. Átiratban szólították fel a település vezetőségét, hogy tegyen eleget kötelességének, s létesítsen bejárási lehetőséget a dobozi út felől. Helyesléssel vették tudomásul, hogy a gondnok tárgyal a temető és a dobozi út közötti földek tulajdonosaival 1-3 holdnyi föld megvásárlásáról. Megbízták őt és Juhász László számvevőt, hogy tapogatóddzanak temetőnek alkalmas föld vásárlásának lehetőségéről. Az 1935. január 20-i tanácsülés jegyzőkönyvéből arról értesülhetünk, hogy a temetőben kb. 250 halott fekszik, de gyulai talán egy sincs közöttük, mind a kórház halottai. Megfontolásra ajánlotta a felügyelő, hogy vegyenek fel kölcsönt temetőnek való terület vásárlására, mert a befolyó 10 pengőkből könnyedén törlesztenék azt. Annak fásításával pedig részben a lelkész téli tűzifaszükséglete is fedezhető lenne. 147 Öt nap múlva a földvásárlás ügyében bizottságot állítottak fel az elnökség, a gondnok, Juhász László és Mekis János részvételével. Január 28-án pedig felhívták a várost, hogy a sírhelyekért eddig befizetett 1750 pengő fejében adja át örök tulajdonba a temetőt, vagy ha erre nem hajlandó, akkor fásítsa be azt. 1939. december elsején a presbiterek már az az évi sírhelydíjak visszatartásával próbálták meg rászorítani a várost a temető rendezésére. BML Gyula város iratai 27 kgy/7315/1929 és 106 kgy/13547/1929-es határozat. Békés, 1929. május 25. GyEEI B. 9.: Az 1934. május 1-jei tanácsülés jegyzőkönyve. GyEEI B. 9.: Az 1935. január 20-i tanácsülés jegyzőkönyve.