N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években
varon lévő medencébe, vettek egy motorszivattyút, ami közvetlenül az említett kútból szívta fel a vizet. Ezáltal megoldódott a parókia friss vízzel történő ellátása. Nemsokára azt vették észre, hogy a gombafertőzés tovább terjedt. Az 1937. május 14-i presbiteri ülésen komoly átalakításokat javasoltak: az egyik szobát s az irodát is újra kell padlóztatni, és 6 ajtó is javításra szorul. Arról is döntöttek, hogy a járdát meg kell hosszabbítani az iroda ajtajától, míg a verandát betonnal kell lefedni, s egy vasvázon nyugvó üvegtetővel látják el. Mindennek a költségvonzatát 1200 pengőre taksálták. A május 23-i közgyűlés jóváhagyta a tervet. Az október 22-i presbiteri ülésen a lelkész jelentést tett a munka befejezéséről: bár az 2450 pengőbe került, fedezetet nyújtott rá a föld négyévi jövedelme. 1938 júniusában került sor a telefon bevezetésére. Szeptember 20-án a lelkész utólagos hozzájárulást kért egy mosókonyha felépíttetéséhez, melyhez csupán az anyagárat, 536 pengőt kellett megtérítenie a gyülekezetnek. 1939 októberében Benkő István került Gyulára lelkésznek. O Stéberl András lányát vette feleségül, s Stéberlnek az egyházi terhek viselésében megnyilvánuló legendás bőkezűsége, noha korábbi érdemeit sem óhajtjuk kisebbíteni, igazából ekkortól nyilvánult meg. 1940. április 6-án a felügyelő bejelentette, hogy szükségessé vált a lelkészlak modernizálása és átfestése. Stéberl 10 000 pengős adományából a parókiát teljesen átépítették. 135 A presbitérium szabad kezet biztosított neki nemcsak a lelkészlak, hanem a templom környezetének generális rendbetételére is. Az átalakítások után 4000 pengővel gyarapodott a gyülekezet vagyona. Az 1941. október 17-i presbiteri ülésen ismertették, hogy ismét gombafertőzés ütötte fel a fejét, s emiatt a szalon és a hálószoba teljes padlózatát ki kell cserélni. A munka költségeit Stéberl András ezúttal is magára vállalta. A templomtorony építése Az 1937. január 17-i közgyűlésen elhatározták, hogy a toronyépítés céljára pénzalapot hoznak létre. A lelkész kifejtette, hogy üdvös lenne, ha azok, akik a templom építését megkezdték, látnák annak a befejezését is. Elképzelése szerint 2-3 év alatt hozzáfoghatnak a toronyépítéshez. A presbiterek felvetették, hogy aláírási íveket kellene körbeadni s a felajánlott összeget az illető akár 2-3 éves részletekben is befizethetné. 1938. március 24-ig 2600 pengő gyűlt össze. A lelkész március 28-án kiadott körlevelében igyekezett felkelteni a hívek adakozási szándékát: „Az Isten csodát tett köztünk, hiszen a kicsiny sereg közel 70 000 pengőt fizetett ki, s ebbe senki nem ment tönkre. Az Isten pénzügyei valóban csodálatosak; aki ad, annak még több adatik, minden áldozat csak olyan, mint az Istennek adott kölcsön, az Isten pedig biztosan fizet és jól megfizet mindenért, amit az ő országáért teszünk. " 136 Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvek. Békéscsaba, 1940. 11. GyEEI F. 30.: Templom és paplak építése és költségvetése.
