N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

parancsáig kénytelen abbahagyni a szekér és élés behajtását, mivel a parasztság hallani sem akar arról, és ha a kurucok csak a legkisebb fenyegetéssel élnek, már futnak Váradra panaszt tenni. Holott, ha innen elindulnak szekér és élés nélkül, csak a „füven" nem élhetnek meg. Hasonlóról értesülünk Kökényesdi Ferenc Harsányból írott leveleiből is. Róla ugyancsak nem rendelkezünk megfelelő adatokkal, valószínű, hogy Ubrisy hoz és Porubszkyhoz hasonlóan ő is a katonaság mellé beosztott commissarius lehetett.

94 Május 3-án arról tudósította a fejedelmet, hogy parancsa szerint mindent elkövetett az élelemszerzés végett, de közben a török is parancsba adta, hogy mindenhonnan szekereket vigyenek Váradra, a kurucok számára pedig megtiltotta a „szekérhajtást" . Kökényesdi ugyanitt erőszakkal szalonnát és búzát foglalt le a helyi malmokból, a rekvirált élelmet azonban legfeljebb lóháton lehetett volna elvinni. Mivel azonban a környező falvak is elpusztultak, éléses szekereket pedig a legnagyobb igyekezettel sem tudott szerezni, mindazonáltal tovább próbálkozott, és sok katonát küldött ki szekerek után. A levél szól a kuruc katonáknak a lakosság rovására elkövetett kártételeiről is. A váradi törökök nagy mérgeskedésére a katonák templomokat is felvernek, némelyeket vagy elraboltak, miként az elmúlt napokban is történt, vagy levagdaltak. Kökényesdi ezért írt is egynéhány felé, hogy fékezzék magukat, és ha a katonaság feljön, némelyeket biztosan elfogat közülük.

95 A commissarius még két nappal később is arról számolt be Thökölynek, hogy munkálkodik az élelem megszerzésében, de a parasztság a törökhöz folyamodott, és még eddig nem sikerült szert tennie szekérre. A környező falvak is megtudták, hogy mivel foglalatoskodik, és a helységükben lappangók közül, sokan Váradra húzódtak. Irt a szalontai katonáknak is, de ők is azt válaszolták, hogy egy szekeret sem tudnak szerezni.

96 Már Kökényesdi első levele is a katonaság önkényeskedéseiről adott hírt, egy Zsadányban felvett tanúvallatás pedig részletesen szól egy rosszul sikerült juhlopási esetről. Forrásunk részben azért érdekes, mert adatokat szolgáltat Zsadány korabeli helyzetéről, ugyanakkor rávilágít a kvártély ozó katonaság helyzetére is, akiknek az akadozó ellátmány pótlására valóban gyakran kellett törvénytelen eszközökhöz folyamodniuk. Április 30-án Tót András zsadányi lakos juhásza Váradról érkezett hazafelé, amikor út közben néhány katonával találkozott. A „szegény Uray Uram katonái féle"

97 vitézek juhok után kérdezősködtek, mire a juhász megpirongatta őket, hogy rossz felé járnak, mivel „Alattyáson" túl „szontekban" van a nyáj, ha éhesek, men„Kuruc hadtáptisztnek" véli Nagy László is, egyéb adatok híján mi is hasonló véleményen vagyunk. NAGY 1983. 72, 161, 308. Függelék 1/9. Függelék 1/10. A katonákról nem tudható, hogy kinek az ezredéhez tartoztak. Mindebből csak az derül ki, hogy korábban az eset idején már nem élő Uray nevű tiszt seregében voltak.