N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)
szont olyan engedélyt szeretett volna, hogy a Berettyó két felén, a Sárrét mellett levő helységek, valamint Karcagújszállás, Túrkeve és Mezőtúr város látná el élelemmel a katonaságot. 86 A két, közel egy időben írt levél összevetése alapján valószínűsíthető, hogy a keresztesi levelet két régi bujdosó nemes, Kende Gábor és Bige György írhatták, a mellettük tartózkodó, majd a szalontaiak által be nem fogadott, és kényszerűségből Váncsodra távozott katonaság pedig Hatházy ezredéhez tartozott. Forrásaink a már korábban is tárgyalt problémára is fényt vetnek, amely szerint a környékbeli lakosság korántsem örvendezett a kuruc katonaság beszállásolásának. Akárcsak az elmúlt évtizedben, ekkor is a nagyváradi törökhöz, egészen pontosan a geszti török urasághoz futottak segítségért, aki gondolkodás nélkül elfogatta a frissen kinevezett kuruc tisztet. Mindez arra vezethető vissza, hogy a törökök valóban igyekeztek megoltalmazni az adófizetőiket, de Kovács János esetéből kitűnik, hogy a geszti származású kuruc tiszt törvénytelenül hajtott végre katonatoborzást a hódoltsági területen. 1685 tavaszán Hatházy Gergely századai Geszten és Mezőgyánban, valamint feltehetően Harsányban voltak elszállásolva. Úgy tűnik, hogy a bihari helységekben elszállásolt mezei katonaság élére Thököly megbízható udvari embereit tette meg commissáriusoknak. így pl. Hatházy Gergely Geszten és Mezőgyánban táborozó lovasságát előbb Ubrisy Pál, majd Porubszky János igazgatta, akik április közepén Komádiban tartózkodtak. 87 Május 2-án Porubszky már Gesztről írt Thökölynek, egy Kökényesdi Ferenc nevű commissarius pedig Harsányból tett jelentést május 3-án, ill. 5-én. Porubszky János április 16-án részletesen beszámolót küldött a fejedelemnek a keze alá rendelt katonaságról. Panaszkodott, hogy nincs nyugta a vitézektől, mivel azoknak sem szalmájuk, sem szénájuk nincsen, és főleg az abrak hiányát sérelmezték. Ugyanakkor még a mindennapi kenyerük is vészesen megfogyatkozott, mivel a kvártélyukul rendelt falvak mind üresen álltak! Porubszky ugyanakkor tartott tőle, hogy a katonaság eloszlik, mivel a hozzájuk szokott kapitányuk vagy hadnagyuk három seregben sem volt jelen. A katonák ugyanis „többire minden bokrát" ismerik a vidéknek, ő maga pedig „új jövevény" közöttük, ezért „vak lévén mindenben". Véleménye szerint a szatmári és ecsedi labanc őrség is magához vonzhatja a katonákat, hacsak Thököly időben elejét nem veszi, és nem rendelkezik arról, hogy innen ki kell menniük. (Úgy tűnik egyébként, hogy korábban a katonasággal a Komádiban tartózkodó Ubrisy Pálnak is sok baja lehetett.) Porubszky már korábban szeretett volna kimenni a hadak közé, de a Körös vize miatt nem tehette meg. Tervei szerint viszont 17-én mindenféleképpen át fog úsztatni a folyón, és akik Hatházy emberei közül el akarnak vele menni, azokat magával viszi, és bár nem illik hozzá az „ellenek való keménykedés", megpróbál Függelék 1/2. Nagy László Ubrisyt kuruc főtisztnek, Prubszkyt pedig kuruc tisztnek tartja. NAGY 1983. 208, ill. 124, 204, 208.
