N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)
lott nevezetes hajdúszoboszlói tanácskozáson már az ő vezetőik - többek között Hatházy Gergely és Medy István - is ott voltak a Thökölyt fővezérré választó kuruc főtisztek között. Addigi hűségük elismeréseként, saját kérésükre 1683 kora őszén Thököly a Szabolcs vármegyei Nagy falut Hatházy ezredének adományozta. A fejedelem adománylevele nem maradt fenn, a fentiekről is csak a szeptember 20-án, Szabolcs vármegyéhez írt leveléből értesülhetünk. 81 Thököly levele ugyan nem szól az adományozás körülményeiről, de valószínűnek tartjuk, hogy az ónodi és szendrei végváriakhoz hasonlóan Hatházyék esetében is a hajdúkiváltság igénye húzódott meg. Mint korábban írtuk, az ezred legénységét és tisztikarát alapvetően a bujdosók közé állt nagykállói végváriak, valamint a Szabolcs vármegye területéről hozzájuk csatlakozott kurucok alkották, a későbbiekben viszont a katonaság elsősorban a nyugatbihari szállásterületek, ill. részben a szomszédos vármegyék, s elsősorban Békés fegyvert fogott lakosságából frissítette sorait. Mint fentebb láttuk, a Porta határozottan megtiltotta a hódoltsági területeken való toborzást, az viszont kivédhetetlen volt, hogy a katonáskodáshoz kedvet érző helyiek beálljanak a gyakorta itt szállásoló kuruc alakulatokba. így történt Hatházy Gergely katonasága esetében is, amelyről a fennmaradt név szerinti összeírások is tanúskodnak. Hatházy lovasezredének személyi összetételére mindössze három, datálatlan, ám egyértelműen 1683 folyamán, Thököly felső-magyarországi fejedelemségének területén végrehajtott hadimustra során készült századkimutatásából következtethetünk. Elsőként a kapitány seregét ismertetjük. „Az Hatházi Gergely Uram maga seregének lajstroma" sorszám nélkül íródott, ami logikus is, mivel ebben az esetben Hatházy saját, első századáról volt szó. A főkapitány neve után sorrendben Balog János, Ladányi Pál, Mészáros István és Mészáros Mihály neve következik. Bár egyikük rangját sem adták meg, minden bizonnyal ők alkották a század tisztikarát. E szerint Balog főhadnagy, Ladányi vicehadnagy, Mészáros István zászlótartó, Mészáros Mihály pedig strázsamester lehetett. Az összeírás ugyan Hatházyt főkapitányként vette számba, mivel azonban a katonaságot az ő seregeként tüntették fel, az sem elképzelhetetlen, hogy a század főhadnagyi posztját is magának tartotta fenn. Ez esetben viszont Balog Jánost már csak vicehadnagyi beosztásban vehették számba. Mivel egy 1684 tavaszáról fennmaradt forrásunk is Hatházy hadnagyaként említi a tisztet, az mindenféleképpen főhadnagyi rangban állhatott. A sereg létszáma a főkapitánnyal együtt - aki hat szolgájával és 14 lóval szerepel az összeírásban - összesen 305 katona volt szolgástól, 473 lóval. A katonákat azonban nem tudták teljes egészében számba venni, mivel közülük 75-en vagy „oda alá maratak", vagy pedig visszaszöktek. A „2. sereg"-nél ugyan nem említik Hatházy nevét, a főhadnagy és vicéje Dankó János és Rácz Péter - neve alapján viszont egyértelmű, hogy az összeírás Hatházy ezredének második századát takarja. Mivel Dankó János főhadnagy után HADHÁZY 2003. 75-76.
