N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához
3. pozíció: a bal lábujjaknál a zabla (Köröstarján, Csordás-domb, 29. sír). 4. pozíció: a jobb lábujjaknál a zabla (Szászváros, Pemilor-domb, 6. sír). 5. pozíció: a bal térd mellett a hevedercsat, a lábujjaknál pedig a zabla (Vejte, 6. sír). 6. pozíció: a jobb lábujjaknál a zabla, a jobb térd mellett egy hevedercsat. Annak ellenére, hogy kis esetszámmal dolgozhattunk, megfigyelhettük azt a konkrét tényt is, hogy a legtöbb esetben az egész lószerszámot berakták a sírba. Az esetek másik részében csak a nyerget, ill. csak a kantárt helyzeték a sírba. Az sem zárható ki, hogy a nyergen fakengyelek voltak, amelyek a talajviszonyok miatt nyomtalanul eltűntek. Jól megfigyelhető az is, hogy az esetek többségében a nyerget és a kantárt a lábak környékén helyezték el. Egy esetben (NémetszentpéterG.A.S. területe) a zabla és a díszített kantár a koponya mellett, illetve a felső test jobb oldalán került elő. Lócsontok a sírban Bálint Csanád tipológiájának második nagy csoportjába azokat a sírokat sorolta, amelyekből lócsontok kerültek elő. Ezek helyzetét négyféleképpen határozta meg, melyekből az Erdélyi-medencében, a Partiumban és a Bánságban ma már három csoport ismert. Bálint Cs. területünkről csak a Bihar-Somlyóhegyen, Kolozsvár-Zápolya utcában és a Sepsiszentgyörgy-Eprestetőn talált temetkezéseket ismerhette. Ebből a bihari és szentgyörgyi temetkezéseket a második csoportba, a kolozsvári temetkezéseket pedig a harmadik és negyedik csoportba sorolta. Sajnos jó néhány esetben nem ismert a lócsontok pontos helyzete a sírban (Bihar-Somlyóhegy, 1-8. sír; Nagylak, „A" és 15. sír; Sepsiszentgyörgy-Eprestető). Lábhoz tett lóbőrös temetkezések (2. csoport) E csoport sírjai fordulnak elő a legnagyobb számban a Kárpát-medencében, ezen belül pedig a most vizsgált területünkön is. Ehhez a lovas temetkezési szokáshoz sorolhatunk biztosan 14 sírt, és a leírások alapján fenntartással további 3 lelőhely 10 lovas temetkezését. Annak ellenére azonban, hogy ezek a Bálint Csanád lovas temetkezési tipológiája II. csoportjába sorolhatók, a sírban talált helyzetük alapján jó néhány változatot meg tudunk különböztetni. 1. pozíció: a bal sípcsont mellett a lókoponya, a két lólábszárcsonton (Hodony, 17. sír). 2. pozíció: a lókoponya ráhelyezve a bal sípcsontra, a ló koponyája a csontváz térdéig nyúlik (Pusztabukova, III, halom). 64 „... a bal alsó lábszárán pihent úgy hogy a metszőfogak csaknem érintették a férfi térdkalácsát." KISLÉGHI NAGY 1904. 420.
