Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)
A pesti Rock ág világot, még Strassburgban is dolgozott pár hónapig. Hosszú ideig tartózkodott Münchenben, Berlinben és Prágában, de magyarhoni ismereteit is kiegészítette minden irányban." 161 Csak 1840-ben, 28 évesen tért vissza Pestre, apja Szervita téri műhelyébe. Egyesek szerint már ekkor, mások szerint apjának 1850-ben bekövetkezett halála után vette át a műhely vezetését. Az 1840-es években ő is „helybeli szitásmester"-ként szerepel az anyakönyvekben, sőt 1851-ben és 1852-ben is. 162 Minden bizonnyal külföldi tanulmányai ösztönözték arra, hogy mezőgazdasági gépek gyártására térjen át. Többször tett kísérletet szelelőrosták, szecskavágók előállítására. A manufaktúra gyárrá fejlesztésére valójában csak az 1850-es években került sor. 1852-ben kapott engedélyt mezőgazdasági gépek gyártására. 1853-ban társult a nála tíz évvel idősebb Vidats Istvánnal, aki 1842-ben költöztette fel üzemét a Bánátból Pestre. Ekkor állította elő az első kézi és lóerejü cséplőgépeket. 1855-ben szétvált Vidatstól, s a következő évben új társulásként Rock István és Szabó Ferenc cég néven működtette üzemét. Ez a társulás is csak két évig tartott. Ezekre az évekre kisebb mezőgazdasági gépek (eke, borona, szecskavágó és egyszerű cséplőgépek) gyártása voltjellemző, azonban hamarosan malomberendezések, szeszgyári és olajmalomszerkezetek készítésére került sor. A magyar malomipar fellendülésének első évei voltak ezek és Rock István igyekezett lépést tartani a malomipar igényeivel, kielégíteni a felmerülő szükségleteket. A fellendülő üzemről szemléletes képet ad lánya, Lujza naplója: „az 1850-es években, talán már előbb is, a szitáknak, a mezőgazdasági rostáknak a legnagyobb keletje Szerbiában és még tovább keletre volt. Emlékszem jól, hogy egész hajórakományok mentek le a Dunán és festői öltözetű szerbiánerek gyakran jártak a házunkban ki és be." 163 1857-ben az első könyvnyomdai gépeket készíti: az első magyarországi gyorssajtót. Nyilvánvaló, hogy ilyen fejlődési ütemben a belvárosi üzem szűknek bizonyult. Ezért 1857-ben megvásárolja a Soroksári (ma Ráday) utca 24. számú telket, és 3000 m 2 alapterületű üzemet létesít. Ezzel megteremti a lehetőséget a termékek nagyüzemi gyártására. (Lakásuk azonban ebben az évben még a Szervita tér 7. sz. alatt volt. 164 ) 1858—1859 körül készíti az első gőzgépeket, gyára évente 170-200 db 4-6 lóerős cséplőgép gyártására képes. 1859-ben elkészíti az első gőzcséplőgépet. Az 1860-as évektől főleg gőzmalmi berendezéseket gyárt (2-8 kőjáratig), s a régi pitlis malmokat először váltja fel a szitaszerkezetű malom. Az 1870-es években újabb termékeket vezet be: 1874-ben gőzgépkazánok, hajógépek, kútfúrógépek, selyemgyári berendezések, dohánygyári berendezések előállítására is berendezkedik. 1880-ban saját öntödét állít fel. Amikor 1882-ben meghalt, mintegy 250 munkást foglalkoztató gyárat hagyott fiaira. Ellentétben apjával, őt már „gépgyáros"-nak említi a szakirodalom és az anyakönyvek. Joggal: „Rock István volt hazánkban a gépipar terén egyike a legelső és legtöbb sikerrel fáradozó úttörőknek" - írja róla kortársa, Gelléri Mór közgazdász, ipartörténeti író. 165 Vagyona révén virilis tagja lett a fővárosi bizottságnak. 1845 májusában a Pozsony megyei Bazinban kötött házasságot, amelyet utólagosan vezettek be a Deák téri evangéli161 Rock Lujza naplója - a család tulajdonában. 162 A Deák téri evangélikus egyház anyakönyvei. IH L. a 161. jegyzetet! 164 L. a 130. jegyzetet! " ,s Gelléri Mór. A magyar ipar úttörői. Budapest, 1887. 66-70. 60
