A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Bóka Gergely A leletanyag értékelése Kerámia A 12. számú kútból és a 3. számú gödörből előkerült régészeti leletanyagot az alföldi szkíta kori népesség hagyatékának tekinthetjük. A főleg temetkezések mellékleteként ismert fazekastermékeik típusai megtalálhatók telepeiken is, de mai ismereteink szerint nem tudjuk szétválasztani a temetők és a telepek kerámiaanyagát.

17 A kút betöltésében előfordultak korongolt és kézzel formált, behúzott peremű tálak (8. kép 1-8; 9. kép 1-4), ún. hordó alakú edények (9. kép 8), virágcserép formájú edények, kihajló peremű fazekak töredékei (10. kép 5), tipikus bikónikus formájú, magasra felhúzott füllel ellátott bögrék (7. kép 1-2), valamint kettős csonka kúp alakú edények is (7. kép 3; 9. kép 5). A leletanyag restaurálása után összeállított kettős csonka kúp alakú edényről hiányoznak az általánosnak számító széles, lefelé vagy felfelé álló bütyökdíszítések.

18 Ennek az edényformának a bütyökdíszítéssel ellátott vagy anélküli típusai egyaránt előfordulnak a szkíta kori lelőhelyeken.

19 A kézzel formált kerámiák díszítései között megtaláljuk az edény oldalán vízszintesen körbefutó ujj benyomásokkal tagolt bordadíszt (10. kép 2, 4-5) és a szintén körbefutó, szorosan egymás után elhelyezkedő ujjbenyomásokat (10. kép 3). A széles alapú, magas fogóbütyök (9. kép 5-7) mellett jellemző a kis kúpos bütyök is (9. kép 8). A kézzel készült kerámiák többségben voltak a korongoltakkal szemben. Korongolást elsősorban a bikónikus felhúzott fülű bögréknél és a behúzott peremű tálak esetében használtak. Szinte valamennyi edényt kerámiazúzalékkal soványítottak. A kerámiák nyersanyagába kevert összetört edénydarabok nagysága az edénykészítési technikától függött. A durvább, kézzel készült edényeket nagyobb kerámiadarabokkal soványították, míg a korongolt edények esetében ezek a darabok jóval finomabbra voltak összetörve, vagy homokot kevertek az agyaghoz. Ennek a magyarázata az lehet, hogy a korongolás során zavarták volna a munkában a fazekast a kiálló kerámiadarabok, valamint esztétikailag sem mutatott jól, ha egy korongolt edény felületét megtörik ezek az apróra zúzott kerámiatöredékek. Az általános formákon és típusokon kívül két kerámiatöredéket lehetett elkülöníteni, amelyek díszítésben, valamint formában elütöttek az ebben a korszakban jellemzőktől: egy peremén bevagdalt, egyenes állású peremtöredéket és egy függőleges karcolásokkal díszített oldaltöredéket. 17 KEMENCZEI 2001. 33-34. 18 A fogóbütyök a korszak fazekainak, kettős csonka kúpos urnáinak és tárolóedényeinek általános eleme: GYUCHA 2002. 64. 19 Békéscsaba-Fényes: PÁRDUCZ 1943. 2. kép 4; Kesznyéten: KAT 2001. 241; Salgótarján: VADAY 2003. 2. kép 4; Sándorfalva-Eperjes: GALÁNTHA 1984. 31. t. 1; Tápiószele: BOTTYÁN 1955. XXIV. t. 19, XXV. t. 1, 14, XXVI. t. 1, XXVII. t. 1, 5, XXVIII. t. 17, XXXII. t. 3; PÁRDUCZ 1966. XXVI. t. 4, XXVII. t. 12, XXXI. t. 8, 16, XXXIII. t. 12; Tiszaigar: CSEH-KRIVECZKY 2001. 11. kép 1; Törökszentmiklós: CSALOG-KISFALUDI 1985. 6. ábra 15; Sándorfalva-Eperjes: GALÁNTHA 1984. 31. t. 1. 118