A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Építéstechnikai és településtörténeti megfigyelések egy alföld kora rézkori lelőhelyen

Gyucha Attila - Bácsmegi Gábor - Fogas Ottó - William A. Parkinson méretű virágcserép alakú edények (21. kép 2-4), csészék, poharak (22. kép 1-3; 23. kép 1-2), hengeres nyakú, gömbös testű edények (23. kép 3), csőtalpas, talpgyűrűs edények, fedők (24. kép; 25. kép 1-3). Különleges, egyedi darab egy nagyméretű merice töredéke kettős, kakastaréjszerű, bevagdalt, áttört fogóval (26. kép). Majd minden felsorolt edénytípusnak megtaláljuk a formai előzményeit az Alföld késő neolitikus kultúráinak emlékanyagában. A díszítmények között a különböző formájú és méretű bütykök mellett feltűnő a pontozott és különösképpen a karcolt motívumok - lelőhelyünkre egyébként általánosan jellemző - viszonylagosan alacsony számaránya. A kétségkívül legérdekesebb, jelen dolgozat keretei között részletesebben tárgyalandó kerámia egy sínformájú talpakon álló, alacsony tálszerű típus, melynek belső falát sűrű bevagdalások kísérik (27. kép). A lelettípushoz tartozó töredékek a 9. szelvényben leginkább annak Ny-i részén kerültek elő, de a lelőhely teljes területén - igaz, nem túl nagy számban - általánosan előfordultak. Jellemzők a tálbelsőben gyakran előforduló, a falat belülről kísérő plasztikus girlandmotívumok. A kerámiaforma analógiái a Tiszai-kultúra emlékanyagában többfajta változatban megtalálhatóak. Az egyik variáció a nagyméretű, négyszögletes oldalú „agyagládának" azon fajtája, mely hasonló sínszerű talpazattal bír.

10 A laposabb, kisebb méretű, szintén sínforma talpakon álló, tálszerű változat ritkábban fordul elő, és funkciója bizonyosan eltérő volt. A Vésztő-Bikerin előkerült darab legjobb párhuzama is ez utóbbi típusba sorolható. A vésztő-mágori teli ásatása során került elő egy analóg tárgy a 4. szinthez tartozó, kultikus leletegyüttest tartalmazó házból.

11 Az oltárként értelmezett darab a bikeri rekonstruált töredékhez hasonlóan három sínszerű talpon áll, és tálrészének egyik oldala karcolt díszítéssel van ellátva. A tárgytípus funkciója - eredeti kontextus hiányában - lelőhelyünkön, illetve kora rézkori összefüggésben kérdéses. A lelőhely története a 9. szelvényben folytatott feltárások tükrében A 9. szelvényben végzett feltárás alapján a lelőhely - legalábbis ezen területének - történetét a következőképpen foglalhatjuk össze (18. kép 2). A lelőhely legkorábbi megtelepedési fázisát az őshumusz szintjéről induló 150. objektum reprezentálja. Bár keramikus anyag nem került elő ebből a gödörből, és jelenleg egyéb, kronológiai támpontként szolgáló adat sem áll rendelkezésünkre, a lelőhelynek a rézkort megelőző lakottságára utaló leletanyag hiányában az objektumot a Tiszapolgári-időszakra keltezzük. Az őshumusz felett közvetlenül egy 20-30 cm vastagságú, leletanyagban nem túlságosan gazdag, kora rézkori telepréteget különítettünk el. Ezt egy olyan planíBANNER 1931. HEGEDŰS-MAKKAY 1987. 99. 74