A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai 2001 és 2004 között

A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai... - Ha a bogár halottnak tetteti magát a falevélen, amikor veszélybe kerül, hogy ne bántsa a nagyobb állat vagy az ember - ez is csak játék, nem igazi halál, mimikri. Elhiszik? Nem hiszik? Igen kockázatos. De micsoda veszélyes játék! Ekképp veszélyes az alkotás is.«

57 Aki manapság alkotóként biztosat szeretne tudni, annak zűrzavarból és bizonytalanságból készített keresztrejtvényt kell megfejtenie, azaz korunk titkait értelmezni. És közölni - ha lehet - még nemigen hallott, eredeti hangon. Titokként felfogható viszont bármi. A hétköznap alapzajában is lehet költészet, hisz az élmények megélésére való képesség, a benyomások iránti fogékonyság az, ami számít, természetesen a mesterség ismeretén kívül. E kritériumok mellett szinte elhanyagolható, hogy valaki a képzőművészet hivatalos vagy tolvajnyelvét beszéli, kötődik-e iskolához intézményi szinten, illetőleg képletesen értve, tartós, esetleg mulandó anyagokat használ munkájához, az univerzum vagy a mindennapos apróságok narrátorának szegődik el. Semmiképpen sem mellőzhető viszont annak átgondolása, hogy egy tárlatsorozat fejlődését mennyiben befolyásolja a résztvevők szakmaisághoz kötődő viselkedési metódusa, azaz, hogy mozdulatlanságra rendezkedtek-e be, vagy önmaguk megújításának sodró lendületével képesek egy rendezvényt, alkotókört stb. dinamikusan működővé tenni. A 2003-ban megrendezésre kerülő Alföldi Tárlaton 124 alkotó szerepel, a bemutatott tárgyegyüttes 228 tételből áll, a művek által képviselt vizuális nyelv, az üzenetközvetítés lehetséges alternatívái a formaképzés tekintetében pedig - szerencsés módon és a szokásosnak megfelelően - igen sokfélék. A vállalkozásunk sikerét évek óta érdeklődésével segítő nagy számú résztvevő mellett több, a meghívást első ízben elfogadó művészt üdvözölhetünk. Az újonnan érkezők munkái zökkenőmentesen tagozódtak be, viszont, ha nem is radikálisan, de átstrukturálták a tárlatot puszta jelenlétükkel, miközben a békéscsabai bemutatókon már ismerősnek tűnő művekkel a. párbeszédbe fogtak kölcsönösen erősítve a másikat, b. azonnal és feloldhatatlanul taszítani kezdték egymást. A változás effajta apró, alig észrevehető momentumaiból mozaikszerűen összeállítható az e kiállítássorozatban rejlő perspektívák közül választott és érvényesített elképzelés. A rendezvény irányultsága a közönség igényeinek és értékrendjének figyelembe vétele szempontjából nem határozható meg egyértelműen, hisz a néző az előző tárlatok tapasztalatai alapján esetleg többre, jobbra vágyik, más esetben túl konzervatívnak vagy nagyon is modern(kedő)nek ítéli, a közreműködők és a bemutatott művek viszonylatában pedig egyidejűleg tűnhet helyben járásnak vagy perspektívával bíró, előre mutató vállalkozásnak. Közös nevező aligha létezik. Életképességét viszont egyértelműen mutatja, hogy a harmincharmadik felvonásról áll most módunkban beszélni."

58 Páskándi Géza: A játékról, egyebekről. Duna-part, 2003/2. 7. GYARMATI 2003. [3-4]. 313