A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyarmati Gabriella: A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai 2001 és 2004 között

A Munkácsy Mihály Múzeum képző- és iparművészeti kiállításai... hívás idézett részlete jelzi, hogy mennyire fontos és időszerű kérdést sikerült a Biennale szervezőbizottságának - most is - felvetnie. Az előbbi problematika kortárs képző- és iparművészetünk különböző ágaival kapcsolatban is nap mint nap felmerül, olyan kérdés, amelyet nem lehet elégszer feltenni. A vállalkozás léptékét érzékelteti, hogy a zsűri 197 alkotó 496 művét választotta ki a bemutatóra. A Beszéljünk újra Munkácsy Mihályról című kiállítás Nagyterem, 2002. augusztus 8 - december l.

28 A kiállítást Sz. Kürti Katalin művészettörténész, a Déri Múzeum nyugalmazott munkatársa nyitotta meg. Feladatok: kurátori és szakrendezői teendők ellátása, a kísérőkiadvány öszszeállítása, tervezése, szerkesztése A múzeum jelenlegi állandó Munkácsy-kiállítása kísérőkiadványának bevezetője talán magyarázatként szolgálhat arra vonatkozóan, hogy a közönségigények (színvonalas) kielégítése és nagy nézőszámú vállalkozások megvalósítása mellett milyen szakmai cél vezérli a muzeológust és az intézményt effajta tárlatok létrehozásakor. „Munkácsy Mihály mítosz és valóság egyszerre, mester, aki megjárta a művészlét Olümposzát és poklát, és mindennapjaink valósága, az ő nevét viseli ugyanis a békéscsabai múzeum. Alkotásai, relikviái gyűjteményünk fontos darabjai, hagyatéka egyedülálló, pótolhatatlan egységét képezi anyagunknak. Miért érdekes ma is Munkácsy? Az egyik megközelítés szerint már a kérdésfelvetés is elhibázott, tudatlanságot, tiszteletlenséget, esetleg hazafiatlanságot stb. tükrözhet). De mégis, miért? Azok az információk, amelyeket a művekről olvashatunk le, talán a más területeken szerzett tudás pillanatnyi mozgósítása nélkül is képesek igen határozott, éles körvonallal megrajzolni annak a kornak hiteles képét. Hiteleset: tehát nem időhöz, helyhez, pillanatnyi politikai áramlathoz, divathoz köthetot, hanem valamilyen stabil szellemi háttérre épülő, időtálló dolgot tudott létrehozni. Esetében is említhetjük azt a sokszor és túl sok területen használt, ezáltal elkoptatott közhelyet, miszerint mikro- és makrovilágunk rejtélyét kutatta, és való igaz, az általa konstruált megoldókulcsokat (a pályáját jellemző tartalmi sokféleségre gondolok) igen eredményesen alkalmazta, hogy megismerjen és megismertessen emberit és ember felettit, egy kicsit más, némiképp sajátos aspektusból. A legnagyobb könnyedséggel él a festészeti műfajok közti átjárhatóság lehetőségével a szociális és társadalmi érzékenységgel átitatott kritikai realizmustól indulva a vallásos élményt (is) jelentő, pátosszal, sok-sok érzelemmel, de a tárgy iránti feltétlen tisztelettel festett táblák világáig jutva. Figuráit közérthetően beszélteti, ismeri és kihasználja a mozdulatban és a mimikában rejlő lehetőségek tárházát. Nyelvezetét a tárgyalandó kérdés jellegéhez igazítja, a pszichológiai mélységektől ábrázolásmódja az elsősorban a szemet kényeztető »szép« Vonatkozó tételek a múzeum Adattárában: A Beszéljünk újra Munkácsy Mihályról című kiállítás forgatókönyve; meghívója; kísérőkiadványa: МММ KépAd leltári szám nélkül. 303