A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

S. Turcsányi Ildikó tatának programmját szőröstől-bőröstől fogadjuk el, azt sem, hogy azt a programmot meg lehetne valósítani; mindezt én nem állítom, de igenis vallom, hogy a jogosult igényekre tekintettel kell lennünk és azokat a lehetőség határai között ki kell elégíteni. Az kétségtelen, hogy vannak a szoczializmusnak túlzásai, utópisztikus kívánságai; de azt is állítom, hogy vannak oly elveik és kívánságaik is, melyeket a liberalizmus és a józan haladás minden igaz barátja aláír. A szoczialisták elveinek jórésze bennfoglaltatik azon párt programmjaban is, a melyhez tartozni szerencsém van.... ...En figyelmeztetni akarom a miniszterelnök urat arra, hogy tőle, a kormánytól és a törvényhozástól mit vár a társadalom? Ki akarom mutatni azt, hogy egyáltalában nem a czivillista felemelését, hanem azt várja, hogy a mostani társadalmi viszonyokat javítsa; rá akarok mutatni arra, hogy a czivillista felemelése és az ehhez hasonló dolgok csak elkeserítik a most is meglehetősen rossz társadalmi viszonyokat. A kormány által benyújtott törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem elfogadom Rákosi Viktor t. képviselőtársam javaslatát az itt benyújtott többi javaslattal együtt, egyúttal pedig magam is egy ellenindítványt vagyok bátor benyújtani. »Ellenindítvány. A képviselőház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot visszautasítja, egyúttal utasítja a kormányt, hogy még ez ülésszakban terjesszen elő javaslatokat, melyekkel az országban immár rendkívül elterjedt és folytonosan terjedő szocziálizmust - az egyéni szabadság tiszteletbentartásával - a szocziálimus okát képező nyomor enyhítését czélzó közgazdasági intézkedésekkel orvosolhatni véli, minthogy e téren máris sok mulasztás terheli a kormányokat és az orvoslás halogatása közgazdaságunkat és ezzel állami önállóságunkat végveszélybe dönti.« "

83 Kecskeméti Ferenc idézett országgyűlési beszéde mondanivalójával, merész hangjával már jelezte az ellenzék erősödését is. Visszaszorításuk érdekében a király a kormánypárttal megállapodva 1903 októberében a politikai mozdulatlanságot preferáló „erőskezű" Tisza István grófot bízta meg kormányalakítással. Ez kezdetben eredményesnek tűnt, de 1904 októberében puccsszerűen megszavaztatott házszabály-revíziójával maga a miniszterelnök buktatta meg a kormányzó pártot. Mivel ez a módosítás a parlament szabadságának korlátozását jelentette, a kormánypárt soraiból is sokan kiléptek, az ellenzék minden irányzata pedig egyetlen „koalíció"-vá állt össze. A parlament működése megszűnt, 1905 januárjában - az országgyűlés mandátumának lejárta előtt egy évvel - új választásokat kellett kiírni. JMMTd 80.163.1. 250