A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

Választási kortesdalok Békésről (1896-1905) ják, kifigurázva külső tulajdonságaikat. A szórólapra - vagy a választás idején, vagy amikor még ismerték vagy emlékeztek a személyekre - ceruzával ráírták, melyik gúnyolódó leírás kit takar. Eszerint a Függetlenségi és 48-as párt Kossuth Ferenc-féle szárnyának békési elnökét, Török Gábort „rezes orrá" jellemzi, a párt egyik jegyzője, Szegedi Kálmán „olvasni nem tud", míg a másik jegyző, Konkoly Jenő megjelenésében „sápadt arcza" és „öt szál bajsza" dominál. Ad nótám: Három kortes ,Én istenem adj kegyelmet".. Hallgassátok ifjak vének, Miről szólal most az ének, Ismeritek mind a hármat, Kikről fújom a nótámat! Az egyiknek rezes orra, Mindig bele csüng a borba, Pápaszemet visel rajta: Nehogy azt higyjék uborka! (Göre Gábor nótája) Hej a másik okos legény Csak - olvasni nem tud szegény! Másnak adja a levelet;... Ez osztán a kutya gyerek! A harmadik ez mán teszi, Azt mondják: a szelet eszi Azért olyan sápadt arcza, Azért van csak öt szál bajsza! S ha kipedri öt szál bajszát Úgy fújja a „tücsök nótát"... Ezek osztán a vitézek, Meskó-féle pártvezérek! Nem is leszel Békés boldog, Hogyha rájuk bízod dolgod! Bármit ígér bármit ád is Mégis hamis a fiskális! Az 1901. évi országgyűlési választások utolsóként közölt kortesdalának

78 „szerzője" is van: „Nádi Lidércz". A dal címe és kezdete - „Este van este van" a szerző szándéka szerint Arany János Családi Kör című versét idézi. A második sortól aztán valós szándékára vált (mint azt az alcímben olvashatjuk: Rosszerdei életkép), és Meskó László egy ételért-italért kuncsorgo estéjét meséli el, erősen hangsúlyozva annak „tótos" beszédét. Durva szólást használ képviselői alkalmatlanságának megokolására: „Kása gyenge étel a tót meg nem emberi" Tót a családi körben (Rosszerdei életkép) Este van este van zörgetik az ajtót „Eredj, nézd meg anyjuk, vájjon nem-é a tót? Itt szaladgált máma a sövény aljába"!... „Elgyuvunk - szól felém - zeste vacsurára"! Csakugyan a vén tót lépett be a házba Izzadt az orczája, rongyos szűr nadrágja... Ina rogyik, reszket térde meg a lába Elesnék, ha nem vón' kéznél egy pad lába. JMMTd 80.38.1. 245