A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

S. Turcsányi Ildikó: Választási kortesdalok Békésről (1896–1905), a Jantyik Mátyás Múzeum történeti gyűjteményéből

S. Turcsányi Ildikó Máma délben kiment titkon Földvárra Mintha jönne messze földről nem várva Kirendelvén küldöttséget, szüzeket Sógorokat, csatlósokat hű népet! Megy fehérben 12 szűz elébe Fő eunuch Konsiczki a vezére Legények is bő ingbe és gatyába Távol tolok, baj ne essék azokba. S ím egyszerre felnyílik egy nagy bödön Kilép abból nagy fénynyel Vincze Ödön! A honmentő ki bőrében alig fér! Hja! nem kell a jó bornak ma már czégér! Nagy kegyesen pislant le népeire Szabad hazát mindeneket ígérve! Tokát ereszt mellényt tágít nagyot fú Hull fejére a szép virág s koszorú. Éljen! Éljen! kiabálják harsányan! A megrendelt küldöttségek mindnyájan! Ez kell nekünk ez a híres arany pap! Elsötétül láttára a fénylő nap!!! S mit mond mind ezekhez majd Vincze Ödön? Ha nem választják meg, s marad a gyöpön! Elmúlik a nagy hír, marad csak a sógor Lepottyan a czégér, elfolyik a jó bor! ! Szeptember 25-i keltezéssel három gyűjteményünkbe került dal is íródott, egy Meskó László mellett, kettő pedig Kecskeméti Ferenc ellen korteskedik. Az első

66 azon kevés kivételhez tartozik, melynek verselése lelkesítő, magasztos, néhol fennkölt, nemzeti költeményeinket idézi. Kezdi a párt legfőbb céljával, Magyarország függetlenségével, majd régi átokként említi a széthúzást, ez esetben a Függetlenségi és 48-as párt Kossuth-szárnyának különböző körei által támogatott három jelöltre célozva ezzel. A békési választó polgárhoz Hazánk függetlenségét Életre kelteni, Régi szép dicsőségét Bátran kiküzdeni: E törekvés gyújt lángra Minden igaz magyart. S int a győzelmi pálma, Ha pártunk összetart. De jaj, a régi átok, A rút viszály, megint Ölyűként csapott le rátok, Fényes reményeink! Mikéntha mást nem várna Tőlünk szegény honunk, A szent ügy bajnokára Kardot magunk vonunk. S mi teszszük ezt, e nép, mely Példaként tündökölt, S hűségének hírével Egy országot betölt? Tudnánk lenni hűtlenek Képzelt önérdekért? Gyöngítni a sereget, Mely küzd az elvekért? Szív és ész tiltakozva Emeli fel szavát: Népünk nincs még eladva, Szereti e hazát. Ámítás füstbe mégyen, Büszkén leng a zászló, S fennen kiáltjuk: Éljen Doktor Meskó László! Békés, 1901. szept. 25. A másik két vers

67 csupán „negatív kampány" Kecskeméti Ferenc ellen - mindkét esetben a lelkész túlságosan demokratikus, néppárti elveit, a baptista hívek sza66 JMMTd 80.44.1. 67 JMM Td 80.32.1 és JMM Td 80.45.1. 236