A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Addig jár a korsó a kútra... Vaskori kutak Békéscsaba határából 1987. augusztus 28-án Vidovenyecz András egy korongolt, csorba peremű kis szkíta kori edényt és egy állatcsontot hozott be a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba. A leletek a békéscsabai Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat (DTCSV) 3. számú cserépgyár agyagbányájából kerültek elő. Békéscsabától délre, a gyulai és lökösházi vasút között, a Borjú-rét nevű egykori vízjárta terület déli peremét alkotó ÉK-DNy-i irányú magas hátságon létesült a fenti üzem bányája. A hátságnak a bányától DNy-ra eső részei 1973 óta ismert régészeti lelőhelyek. Az 1979ben megnyitott agyagbányában már az első években kerámiatöredékeket, állatcsontokat és pénzt gyűjtöttek, valamint égett foltokat figyeltek meg.

7 A terület az 1980as évek második felében végzett Békés megyei topográfiai munkálatok során a 480. számú lelőhelyként vált ismertté.

8 Nikolin Edit, a békéscsabai múzeum régésze 1984 óta járt ki a bánya területére az előkerülő régészeti jelenségeket, főleg kutakat megmenteni. Kutatásai során elsősorban dák jellegű, valamint késő szarmata és gepida anyaggal jellemezhető kutakat figyelt meg.

9 1987-ben - Vidovenyecz András elmondása szerint - egy kút alján találták a fent említett kis edényt és állatcsontot, amely kút az alja felé kb. lxl méteres területen körül volt deszkázva. A lelőhelyen Nikolin Edit egy fabéléses (11. kút)

10 és egy vesszőfonatos kutat (10. kút)

11 figyelt meg (4. kép).

12 A vesszőfonatos kutat megfelelő, keltező értékű lelet hiányában nem tudta datálni, azonban all. számú kutat biztonsággal a szkíta korra helyezte. Utóbbit a bánya kotrógépei szinte teljesen elpusztították. Mélységét hozzávetőlegesen 5-5,5 méterben határozta meg.

13 Az említett kutaktól nem messze, mintegy 12 méterre ÉK-i irányba egy foltra lett figyelmes az ásató, amelyet 1987. szeptember l-jén kezdett el bontani (4. kép). A kb. 3 x 3,5 méteres folt fekete színű, paticsszemcsékkel sűrűn kevert betöltéséből kerámiatöredékek és állatcsontok kerültek elő. Az ásatási technika egy sajátos formáját választotta Nikolin Edit. Feltehetőleg a bánya feszített menetrendjéhez igazodva, naponta mintegy 40-50 cm-t lefelé ásott az objektumban, majd a bánya gépei leszedték, legyalulták ebben a mélységben a területet, mesterséges felületeket létre7 A leletek közül sok elkallódott, de néhány darab bekerült a MMM-ba: MRT 10. 208. 8 MRT 10. 290-291. 9 RégFüz, 38. (1985) 55; RégFüz, 39. (1986) 51; RégFüz, 40. (1987) 55; MRT 10. 290-291; MEDGYESI 1991. 91. 10 Ali. számú kút leletanyagából csak a fent említett csontot találtam meg a МММ-ban, az edény hollétéről nincs tudomásom. A leletanyag nincs beleltározva. 11 A 10. számú kút vázát 12 darab függőlegesen levert, kerek átmetszetű faoszlop alkotta, amelyeket vesszővel körülfontak: MNM Ad 65.VII./1988. ltsz.: 15137. Nem sikerült megfigyelni a lelőhelyen más jellegzetes telepobjektumot (ház, árok), egy-két mélyebb gödörtől eltekintve. De így is néhány szóbeli közlés alapján házakat sejthetünk a területen. 12 Megfigyelései és az ásatás dokumentációja megtalálhatóak: NIKOLIN 1987; RégFüz, 41. (1988) 43; MNM Ad 65.VII./1988. ltsz.: 15137; MRT 10. 290-291. 13 Nikolin Edit furcsa módon nem használt mérőeszközöket a munkája során. A legtöbb általa megadott „mért" adatot hozzávetőlegesen kell kezelnünk! 113