Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

magát Békéscsaba városa, és folyamatosan tartotta a kapcsolatot Munkácsy özvegyével, Cécile Papier-vei. A magyar állam 1904-ben egy 32 darabból álló festmény gyűjteményt vett át az özvegytől 210 000 korona értékben, amelynek egy részét életjáradékként fizette, továbbá Munkácsyné ajándékba adott át egy 100 000 korona értékű festészeti anyagot. 1910-től kezdték újraértékelni Munkácsy műveit. A berlini Secessionban bemutatott tájképeit, vázlatait magasra értékelte a kritika, a Krisztusképeket kedvezően fogadták Rómában, majd Budapesten. 1914-ben megjelent Kari Sedelmeyer reprezentatív Munkácsy-albuma. 1913-ban Feleky Géza adott ki egy érzékeny, finom Munkácsy-könyvet, 1911-ben felavatták a művész emlékszobrát a Kerepesi úti temetőben. A szoborpályázatot ugyan már 1904-ben meghirdették, de nehezen gyűlt össze a pénz. Teles Ede szobrának elhelyezése megnyugtatta a közvéleményt és Munkácsy rokonságát (65. kép). Avatóbeszédet Prohászka Ottokár püspök mondott, amelyen megjelent József főherceg és kísérete is. A nagy temetésről, illetve az 1911. évi ünnepi szertartásról kb. 60 fényképet és iratot, nyomtatványt őriz a békéscsabai múzeum (61-64. kép). Munkácsyné még jelen volt a szoboravatáson 1911-ben, rá négy évre, 1915-ben halt meg. Végakaratának megfelelően - ha késve is - Békéscsabára kerültek Munkácsy ereklyéi, amelyek közt nagyszámú tárgyi anyag volt. Személyes használati eszközei (6-13. kép) szép számmal szerepelnek a múzeum Munkácsy Termében. Itt látható festőállványa (3. kép), palettája, s néprajzi gyűjteményének (14-19. kép) egy része. Az 1994. és 2004. évi jubiláris kiállításon bemutatták azokat a népviseleteket, néprajzi tárgyakat, amelyek a magyar népéletből vett zsánerképein megjelentek. A Munkácsykultusz jeleit mutatja a még életében kapott oklevelek, koszorúk, emlékiratok igen nagy száma, s az a több száz koszorúszalag, amelyet a temetésre vittek a magyar közélet, művészeti élet képviselői, a magyar városok (így Békéscsaba) és francia tisztelői, barátai (21-22. kép). A hagyaték értékes darabjai a bizonyítványok, okiratok, leltárak. Különösen az utóbbiak reprezentálják Munkácsy életvitelét, gazdagságát, illetve igényességét. A pénztárnapló legtermékenyebb időszakának anyagi ügyeibe enged betekintést. Havonta vezette kiadásait, bevételeit, évente összesítette francia nyelvű, kézzel írott sorait (Dokumentumok I. 4.). Megtudjuk, hogy 1878-ban 25 000,1880-ban 100 000,1881-ben 220 000 frankot utalt át számára Kari Sedelmeyer a Claude Lafontaine bankba. (Ez utóbbi a Krisztus Pilátus előtt ára és a belépőjegyekből való részesedés volt.) 1882-ben 295 750 frank volt a teljes bevétele, 1883-ban 98 500, 1884-ben 125 000 (a Golgota és a budapesti bemutató jegyeiből 20 000 frank), 188520