A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Merényi-Metzger Gábor: A gyula vármegyeháza egykori arcképcsarnoka

Merényi-Metzger Gábor épületének a padlását - és egyéb raktárait -, de nem akadt rá a báró Feilitzsch főispánt ábrázoló - illetve más, az egykori arcképcsarnokba tartozó - festményre.) A fenti adatok hitelességét alátámasztó levéltári forrást nem sikerült fellelnünk. Sem Békés vármegye Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyveiben, sem pedig az alispáni iratokban nem történik semmiféle utalás a Feilitzscharcképről.

158 Még a vármegye vezető orgánumában, a Békés című lap 1929 és 1931 közötti évfolyamaiban sem tesznek említést a képről, pedig ez az újság mindig beszámolt az ilyen típusú eseményekről. Amennyiben ennek ellenére mégiscsak volt bár ez az írott források hiányában eléggé megkérdőjelezhető - báró Feilitzsch Bertholdot ábrázoló portré Gyulán, úgy arról annyit állapíthatunk meg - mivel sem a törvényhatósági bizottság, sem pedig a vármegye nem rendelt meg ilyet -, hogy azt maga a főispán adományozhatta a vármegyeházának. Ambrus Sándor (1863-1927), alispán (1906-1916), majd főispán (19161917) Békés vármegye Törvényhatósági Bizottsága először 1917. augusztus 9-én határozta el, hogy megfesteti volt alispánjának, majd főispánjának, Ambrus Sándornak az arcképét.

159 Az I. világháború, az azt követő forradalmi időszak, majd a román megszállás és végül a 20-as évek gazdasági nehézségei miatt a fenti határozatot a vármegye nem tudta végrehajtatni. Ezért kerülhetett arra sor, hogy 1931. február 25-én - az előző évi maradványból származó 2600 pengőből - a Törvényhatósági Bizottság ismételten elrendelte az időközben elhunyt Ambrus Sándor - valamint Fábry Sándor főispán és Daimel Sándor alispán - arcképének az elkészíttetését.

160 A képmás megfestésével a mezőberényi születésű és ekkoriban Békéscsabán élő Csabai Wagner Józsefet (1888-1967) bízták meg. Csabai Wagner 1931 és 1932 között el is készítette az olajképet. A portrét 1932. szeptember 29-én - egyszerre Fábry Sándoréval és Daimel Sándoréval - leplezték le a vármegye közgyűlési termében. Az arckép felavatásakor dr. Zöldy János törvényhatósági bizottsági tag tartott emlékbeszédet a néhai alispánról és főispánról.

161 Az Ambrus Sándor főispánról festett portré 1944 után a vármegyeházán maradt. Dr. Ambrus Tamás - a főispán unokája - ugyanis 1948-ban még ott látta az akkor már igen rossz állapotban lévő - például kiszúrt szemű - arcképet.

162 Hogy ezután pontosan mi történt a festménnyel, arról sajnálatos módon semmilyen információval nem rendelkezünk. Nagy valószínűséggel azóta ez a képmás is - sok más vármegyeházihoz hasonlóan - megsemmisült. BML IV. В. 402. а. 77-79. kötet, passim.; BML. IV. В. 407. b. passim. BML IV. В. 402. а. 61. kötet. 320/1917. BML IV. В. 402. а. 79. kötet. 35/1931. BML IV. В. 402. а. 80. kötet. 144/1932. Ambrus Júlia - a főispán unokájának - szóbeli közlése (Budapest, 2004. január 16.). 378