A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Merényi-Metzger Gábor: A gyula vármegyeháza egykori arcképcsarnoka

Merényi-Metzger Gábor és a félig kész épületet nyilvános árverésen eladták Kostyán Imre gyulai postamesternek. 1790. május l-jén - miután a vármegye visszanyerte az önállóságát, és az épületet is visszavásárolták - Békés vármegye Nemesi Közgyűlése határozatot mondott ki az építkezés folytatásáról. A barokk stílusú vármegyeháza épületét végül 1793-ban, Linzbauer János nagyváradi építőmester fejezte be. Több mint 80 esztendővel később, 1874. május 4-én Békés vármegye Törvényhatósági Bizottsága elhatározta, hogy a vármegyeházát kibővítteti. Ennek megvalósítására - a kiírt pályázat elnyerése után - Lederer Ede gyulai városi mérnököt kérték fel. Az ő tervei alapján, 1876-ban - Halmai Andor aradi építőmester vezetésével - hozzáfogtak az emeleti rész és az oldalszárny átépítéséhez. Az új vármegyeháza ünnepélyes átadására egy év múlva, 1877 decemberében került sor. A XIX. század végén a vármegyeházát további oldalszárnyakkal nagyobbították meg, és több belső átépítési munkát is elvégeztek rajta. Ilyen volt például a közgyűlési terem kazettás mennyezetűvé való átalakítása. 1927-ben - Gerlóczy Gedeon tervei alapján - az épület keleti oldalszárnyát bővítették ki és helyezték el benne az Állami Építészeti Hivatalt, valamint ennek az emeletén az alispáni lakást. 1950-ben - amikor Békéscsaba lett a megye új székhelye - a gyulai vármegyeháza épületét a városi adminisztráció foglalta el, melynek jogutódja, Gyula Város Polgármesteri Hivatala azt a mai napig is birtokolja.

3 Békés vármegye arcképcsarnoka A gyulai vármegyeháza arcképcsarnokának első hiteles említésével 1808. március 14-én találkozhatunk. Békés vármegye Nemesi Közgyűlésének jegyzőkönyvében található bejegyzés szerint ugyanis ekkor kérték fel a vármegye rendjei jelenlegi és egyik volt főispánjukat - Horváth Zsigmondot és Lovász Zsigmondot -, „hogy írott képeikkel ajándékozzák meg a megyét", mivel szeretnék „Eő Excelentiájok eránt viseltető buzgó tisztelet és szeretetnek állandó mutatvánnyával kívánván fel ékesíteni a Gyűlések Házát ".

4 A fenti kérés ettől az évtől kezdődően újra és újra megjelenik a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Ez a folyamat lényegében a XIX. század közepéig tart, mely időtől kezdve a vármegye általában már nem kéri főispánjait, hanem ő maga festeti meg azok arcképeit. Ezen portrékat rendszerint a székház közgyűlési termében vagy más néven nagy-, illetve dísztermében - függesztették ki. De akadt arra is példa, hogy az ún. kisterembe - amely a közgyűlési terem közvetlen szomszédságában volt - szántak egy-egy portrét. 3 A gyulai vármegyeháza történetéről lásd CZEGLÉDI 1996. 58-59; D. NAGY 2000. 1; KARÁCSONYI 1896. 353-356; SCHERER 1938. I. 298-299, II. 207-208; SISA 1981. 237. 4 BML IV. A. 1. a. 34. kötet. 371/1808. 356