A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kertész Éva: A szabadkígyósi Kígyósi-puszta növényzete

Kertész Éva Tölgy-kőris-szil ligetek A vízrendezés hatása, de leginkább a szántókká lett magasártéri tölgyes, sziki tölgyes erdők utolsó nyomai már a 18. századra eltűnhettek. Fragmentumait a Nagy-erdőben, a kastélykertben, a Vizes-völgy és az Apáti-ér menti hátakon találjuk. Idős tölgyek, vadkörték és néhány lágyszárú növény előfordulása vezethet nyomra. A kígyósi Nagy-erdő százötven hektáros erdőfoltja a védett terület északnyugati oldalán húzódik. Az erdő jelenlegi állapotában teljes egészében telepített. Jelentős része elegyes keményfatípusú erdő, ill. akácos. Foltjaiban a sziki tölgyes elemeivel találkozhatunk. Ősi állapotukra utaló fajok: Quercus robur, Ulmus laevis, Pyrus achras, Rhamnus catharticus, Viburnum opulus, Euonymus europaeus, Ligustrum vulgare. A lágyszárú fajok közül a Melica altissima, Ficaria verna, Pulmonaria officinalis, Polygonatum latifolium és a Viola silvestris a jellemző. Jellemző fajok: Acer campestre, Celtis occidentalis, Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, Fraxinus excelsior, Juglans nigra, Jugions regia, Pyrus achras, Quercus cerris, Quercus robur, Quercus rubra, Robinia pseudo-acacia, Ulmus laevis, Ulmus minor. A cserjeszintben a következő fajokat találjuk: veresgyűrű som {Cornus sanguinea), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), kutyabenge (Frangula alnus), fagyai (Ligustrum vulgare), kökény (Prunus spinosa), varjútövis (Rhamnus catharticus), gyepűrózsa (Rosa canina), galagonya (Crataegus monogyna), bodza (Sambucus nigra) és sok parkerdő jellegű telepített faj - orgona, gyöngyvessző, narancseper, ostorfa, gleditsia, amerikai származású juharfélék. A cserjefajok közül a leggyakoribb a széles ökológiai tűrőképességű kökény. Lágyszárú növények: Aristolochia clematitis, Brachypodium sylvaticum, Chaerophyllum temulum, Circaea lutetiana, Clinopodium vulgare, Ficaria verna, Lapsana communis, Viola cyanea, Viola odorata. Érdekesebb fajok: Carex divulsa, Carex pairae, Festuca gigantea, Gagea lutea, Hedera helix, Humulus lupulus, Inula salicina, Melica altissima, Muscari comosum, Oxalis europaea, Physalis alkekengi, Polygonatum latifolium, Pulmonaria officinalis (kastélykert), Rosa gallica, Rumex sanguineus, Viburnum opulus (a kastélykertben), Viola sylvestris. A facsoportok, erdősávok és fasorok nagy része idős akácfasor, de vegyes fasorok, facsoportok is előfordulnak. Telepített erdők vagy remizek, állapotuk változó. Dominál a szilfa, ezek azonban szinte mindenhol száradók, betegek. A gyomfajok terjedéséről A bálvány fa (Ailanthus altissima) a kétegyházi vasút mentén terjed, de szerencsére a védett területen még nem gyakori faj. Degradált területeken azonban veszélyes gyomfává válhat. Parlagfüvet (Ambrosia artemisifolia) szintén a kétegyházi vasút mentén láttam. A parlagokon, szántókon gyakran előfordul a betyárkóró (Erigeron canadensis). A selyemkóró (Asclepias syriaca) csak egy helyen, az Apáti-ér melletti telepített tölgyes tisztásán van jelen. 30