A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Seres István tiszántúli rajtaütésekben, a korabeli források erről nem, vagy csak alig írnak. Gábor nevű kapitányukról is csak évekkel későbbi adataink vannak, leginkább egyes Békés vármegyei határperek tanúvallomásaiból.

140 Bár a rác határőrök a kuruc főtisztek minden igyekezete ellenére sem csatlakoztak tömegesen a függetlenségi harchoz, Rákóczi pátenseinek mégiscsak lehetett némi foganatja, mivel 1708-ban egy Gyulai Lukács nevű gyulai rác strázsamester is szolgált Pekry Lőrinc lovasezredében. Az altiszt helybéli születésű gyulai lakosnak vallotta magát, és korábban is katonai szolgálatot teljesített. Ő is azon rác alattvalókból került ki, akik nem vonultak el a török helyőrséggel, hanem Gyulán maradtak, és immáron császári katonaként őrizték a várat. A város magyar lakosainak a szabadságharcban betöltött szerepéről egyedül a Kárándy-ezred 1706. évi összeírása tudósít, miszerint az ezredben két gyulai lakost is összeírtak a mustramesterek.

141 Mindenesetre ez a két név is azt bizonyítja, hogy a magyar lakosság egy része csatlakozott a kurucokhoz, talán éppen a fejedelmi pátens hatására. Ezzel szemben Orbán János nem állt át Rákóczihoz, s mint láttuk, 1706 őszén Szegedre ment, ahol megtették a rácok kapitányának. Hűségét és szolgálatait József császár is megbecsülte, mivel 1705-ben Rác Tököli aradi főparancsnok és Miticzky Mózes alezredes mellett neki is aranyláncot küldött, és „colonellusságot conférait". Az ajándékot Herbeville marsall nyújtotta át még 1705 őszén, mielőtt bevonult volna Erdélybe.

142 A harsányi hajdúk Körösnagyharsány egyike volt az erdélyi fejedelmek által hajdúkiváltságban részesített mintegy harminc bihari hajdútelepülésnek. Az évszázados vélekedés szerint még maga Bocskai István adományozott hajdúkiváltságot Harsánynak, amit az is alátámaszt, hogy a helység 1597 óta Bocskai birtoka volt, 1631. május 5-én pedig I. Rákóczi György erősítette meg 76 harsányi lovas hajdú kiváltságait. A város feltehetően Nagyvárad eleste után néptelenedett el, mivel az 1692. évi bihari összeírás már pusztán említi. Az elkövetkező években viszont újra benépesült, és 1700ban már a régi kiváltságaik visszaállítását kérték.

143 Az ún. bihari „apróbb hajdúvá140 Egy 1750-ben Békés és Sarkad között történt határperben jelen volt egy Paschúl Péter nevű 80 éves kétegyházi „öreg rácz" is, aki a „török világ után mindgyárt Rácz kapitán Gábornak ugyan Gyulán strásamesterévé lőtt". MOL P 418. Harruckern es. lt. Fase. C. No. 132. 141 Jócskán megnehezíti az azonosítást, hogy az 1704-ben összeírt erdélyi ezredekben előforduló „Gyula" leginkább a Kolozs vármegyei Gyula helységgel azonos, míg a tiszántúli ezredekben említett „Gyulaj"-t a Szabolcs vármegyei Gyulajjal kell azonosítanunk. A két Kárándy-huszár viszont Békés vármegyeinek és „Gyulaji"-nak vallotta magát, tehát ők egyértelműen a volt békési megyeszékhelyen laktak. Egyébként még a Kolozs vármegyei Gyalu várát és városát is írták időnként „Gyulá"-nak! 142 Az 1706 elején kuruc fogságba esett Miticzky vallomása szerint a császár „az armada le jövetelekor mind neki, mind Thökölynek, mind Orbánnak egjegj arany lánczot küldőt és colonellusságot conférait". MARKO, 1957. 180. (Miticzki Mojses deák kapitánynak relatioja Abruk bányán, die 2. Április.") 143 DANKÓ 1959. 41; SZENDREY 1971. 201-202; újabb feldolgozása: NYAKAS 2005. 164-165. 230