A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban ugyan, de azután, egészen az 1706-1707 fordulóján bekövetkezett haláláig Pap Istókkal közösen vezették portyáikat.

113 Rabéi Pap Istók főhadnagyot pedig 1708 elején, egy Várad vidékére vezetett portyája alkalmával lőtték le a labanc hajdúk.

114 A szétszórt források arra utalnak, hogy az egy csoportban hadba vonult ványaiak Bakó István halála után is a nagykun lovascsapat részét képezték. 1707 körül Rabéi Pap Istók főhadnagy egész serege átment az újonnan kinevezett nagykunsági vicekapitány, Mónay Pál „ezerébe".

115 Ennek ellenére Nagy András Károlyi-ezredbeli főhadnagy is igényt tartott rájuk, így többek között a ványaiakra is. Egy datálás nélküli, de minden bizonnyal 1707-ben készült kimutatás szerint Nagy András seregéből négy ványai katona is megszökött, közülük ketten Nyúzó Mihály lovasezredéhez csatlakoztak.

116 1707. december 31-én Mónay Pál kapitány panasszal élt Károlyinál, amiért Nagy az ő kunsági katonái közül „némellyeket erőltet maga seregébe meni", holott azokat Károlyi korábban mind az ő keze alá rendelte! Levelében kérte a generálist, hogy parancsoljon rá a főhadnagyra.

117 Az 1706. évi összeírás tanúsága szerint az egység valóban kevés valódi „kun" katonát tartalmazott. A sereget alkotó 79 főből csak 27 volt nagykunsági származású (főként karcagújszállásiak), a többiek - eltekintve egy-egy Pest, Borsod és Vas vármegyei, ill. egy kiskunsági katonától - Heves, Szabolcs, Csongrád és Bihar vármegyeiek voltak. Bár az egység éppen az összetételénél fogva nem lehetett „nagykunsági", pont ez a „gyülevész" társaság volt alkalmas a Maros menti rácok elleni portyázásra. Mivel a katonák többsége a Tisza és a bihari Sárrét által közrefogott terület, valamint a Körös-Maros közét vallhatta lakóhelyének, kitűnő terepismeretüknek köszönhetően elsőrangúan használhatták őket a Körös és a Maros által közrefogott térség cirkálására. Jól jellemzi Bakó katonaságát Károlyi Rákóczihoz benyújtott 1704. november 14-i tervezete, amelyben a generális Bakóék feladatát a pusztán levő útvonalak vigyázásában határozta meg, de maga is elismerte, 113 Minderről lásd SERES 2000b. 43-45; SERES 2002a. 7-8. 114 SERES 2002a. 8. Komáromi György levele Károlyi Sándornak. Debrecen, 1708. február 13. MOL P 396. KCSL Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 1708. febr. Irregestrata. „Most jőve hozzám rabéi ember, ki referéllya, túl Váradon Pap Istvánt laboncz hajdúk meg lőtték, halva fekszik." 115 MOL P 396. KCSL Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. III. Lustrakönyvek. 1708. évi mustrakönyv. Mónai katonasága a fent idézett bejegyzés ellenére sosem volt „ezrednyi" nagyságú, akárcsak Bakó István idejében. Különben még 1710. november 8-án is csak a „nagykunsághi sereg"-et említi az egyik forrásunk! Lásd a hajdúvárosi lovasezred és a kunsági sereg tisztjeinek Halász Péter alezredes kárairól adott igazolását. Szoboszló, 1710. november 8. MOL P 396. KCSL Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 1710. nov. Irregestrata. 116 A Bakónál, ill. Rabéi Pap Istóknál is szereplő Csáky Miska, Kis András és Tarsoly Péter, valamint az eddig ismeretlen Kemenczés János. „Generalis eő Excellentiaja ezerébúl el szőkőt katonáknak specificatiója." (Hely és dátum nélkül.) MOL P 396. KCSL Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. Sine dato. 1,7 Mónay Pál levele Károlyi Sándornak. Kába, 1707. december 31. MOL P 396. KCSL Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 1707. dec. Irregestrata. Ugyancsak a ványaiaknak a nagykunsági seregbe tartozását igazolja, hogy a Heves vármegye által kiállított portális gyalogság különböző összeírásaiban sem találunk ványai lakosokat. 225