A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kertész Éva: A szabadkígyósi Kígyósi-puszta növényzete

A szabadkígyóst Kígyósi-puszta növényzete gazdálkodás színterei, az uradalmi birtok tagolódása látható a volt majorok elhelyezkedéséből (Belső-major, Anna-major, József-major, Apáti-major). A grófi család 1875-79 között építtette az Ybl Miklós által tervezett kastélyát Ókígyóson. A kert növényanyagát feltehetően egy régi erdőfolt alkothatta, erre utalnak az évszázados tölgyek, gyertyánok és fehérnyárak. A védett kastélykertben a francia barokk kert és az angol tájképi kert elemeit találhatjuk meg (12. kép). Wenckheim József birtokán erdőket telepített, és a kultúrtáj elemei is ekkor jelentek meg a pusztában. 1810-től minden uradalmában az utak mentén akácfákat, tölgyfákat és nyárfákat ültettetett. A haszonbéres földektől nyugatra, a falu földjéig a Wenckheim József által telepített Kis-erdő (Vincellér-erdő) húzódott, tőle nyugatra az urasági szőlőt találjuk.

4 A múlt század végén még a puszta több száz holdnyi területét tavasszal víz borította. 1871-1896 között a Kígyós-Gyula-Csabai Víztársulat kiépítette a sűrű belvízcsatorna-hálózatot, amely részben mentesítette a területet a belvizektől, és a rétek egy része is szántóterületté alakult. A vízrendezések következtében a tavaszi vízborítás erősen visszaszorult. A csatornákhoz kapcsolódó töltések is ebben az időben készültek. A Wencheim uradalom megszűnte után a rideg állattartás fokozatosan megszűnt, nyomait sok helyen csak a régi gulyakutak jelzik a Kígyósi-legelőn, az Apáti-legelőn és Szabadka-puszta Peres-rétjein. 1945-től a területet katonai gyakorlótérként használták, 1960-tól a nagyüzemi termelésre hivatkozva a Kígyóshoz tartozó pusztákon, határrészeken megkezdődött a tanyavilág felszámolása. A 1970-es években a puszta északi részén belvíztározót alakítottak ki

5 (2. kép). A területet 1977-ben nyilvánították védetté. A belvíztározói funkciója továbbra is fennmaradt. A mai időszakosan vizes és száraz területeket összehasonlítva a száz évvel ezelőttivel, érdekes eredményre jutunk. A vizes legelők, pusztai mocsarak kiterjedése nem sok eltérést mutat, a változás inkább a vízborítás időtartamában keresendő. A mocsarak, szikes rétek nyár elejére kiszáradnak, északi nádas, gyékényes foltjai azonban egész évben vízborítottak maradnak. A belvíztározó funkció és a természetvédelem érdekeinek összehangolása ma is folyik. A terület vízháztartásának újragondolása és szabályozása nélkül a terület veszíthet a meglevő értékeiből. Az utóbbi száraz évek kedvezőtlenül befolyásolták a nyílt gyeptársulások fajösszetételét. A löszpusztagyepek gyomosodnak, a sztyepprétek maradványaiban a réti és nedvességkedvelő fajok visszaszorulnak, a száraz sztyepprét maradványfajai is veszélybe kerülhetnek. A védett területen található szántó területek közül néhány a természetvédelem kezelésébe került, visszagyepesítésük folyamatban van. A gye4 JANKOVICH 1983. 5 BARANYÓ 1986. 19