A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília A dolgozat a magyarországi románok körében gyújtott népi gyógyászati adatokat tartalmazza. A gyűjtött anyag magában foglalja a betegségek eredetére, okaira, tüneteire és gyógyítására vonatkozó hagyományokat, egyrészt az egyes betegségekről szóló ismereteket, másrészt a gyógyításra vonatkozó utasításokat, cselekvéseket.

2 A gyűjtés során a betegségek tüneteire vonatkozóan általában csak azt a választ kapjuk, hogy fájt a betegnek bizonyos testrésze. Bővebb közlést kapunk a tünetekkel kapcsolatosan, ha azok szemmelvert gyermekre, felnőttre, cserélt gyerekre vagy rontott személyre vonatkoznak. A szemmelvert gyermek gyakran ásít, sokat sír, nyugtalan, álmatlanságban szenved, gyakran hány. Ha felnőttet vertek meg szemmel, annak fáj a gyomra és viszket a szíve tájéka. A cserélt gyerek arról ismerhető fel, hogy nagyon csúnya feje van, nyomorék, teste nem fejlődik, csúnya az arca, nincs erő a testében, nem jár, nein beszél, nincs eszénél, étvágytalan.

3 Az ilyen gyermeket a magyarországi románok gyógyíthatatlannak tartják, s általában igen korán, 10 éves kora körül meg is hal. A néphit szerint a gonosz, tisztátalan lélek („strigoaie, zmäuu, sätana, näcuratu") okozza ezt a betegséget az anya távollétében. A felnőtt betegségek nagy részét is rontás következményének tekintik a közösségek. A rontott személynek minden testrésze fáj, gyenge, nyomorékká válik vagy megőrül a rontás következtében. Megfigyelhető, hogy a tünetekről csak általánosan szólnak. A rontás következtében kialakult betegséget általában nem tudják meghatározni, így gyakran szerepelnek más-más jellegű betegségek kapcsán azonos tünetek. A betegséget előidéző okok között szerepelnek egyrészt a külső sérelmek, hatások pl.: ütés, esés, megfázás, másrészt pedig a rontó személyek ártalmai. Nem kimondottan rontás, de mindenképpen valamilyen tiltott cselekvés végzése vagy szabott cselekvés el nem végzése is okozója lehet bizonyos betegségeknek. Az anya viselkedése és cselekvései a terhessége ideje alatt hatással lehetnek a születendő gyermek egészségére. Ha a terhes nő megüti magát, az ütés nyoma meglátszik a 2 Az anyag gyűjtésekor a következő személyek voltak segítségemre szíves közléseikkel: Bandula János (1917. Kétegyháza), Bányás Áronné (Kreszta Krisztina, 1899. Battonya), Berbekárné (Árgyelán Anna, 1910. Elek), Birtás Lina (1916. Battonya), Borbély Györgyné (Nikula Mária, 1913. Kétegyháza), Botásné (Ottlakán Katalin, 1906. Pusztaottlaka), Burzuk György (1897. Körösszakái), Burzuk Györgyné (Lukács Irén, 1921. Körösszakái), Drágán Tivadar (1902. Méhkerék), Drágos Illés (1911. Elek), Drágos Illésné (Sztezsár Zsófia, 1939. Elek), Gémes Józsefné (Tatár Mária, 1926. Elek), Hering Imre (1912. Körösszakái), Martyin János (1911. Méhkerék), Martyin Jánosné (Bálint Flóra, 1915. Méhkerék), Martyin Tivadarné (Márk Mária, 1908. Méhkerék), Marosán Györgyné (Szoldán Emília, 1921. Battonya), Pilán Tivadarné (Szretyko Hajnal, 1913. Pusztaottlaka), Purecse Péter (1928. Kétegyháza), Purecse Petemé (Nikula Mária, 1931. Kétegyháza), Radies Mihály (1900. Méhkerék), Radies Mihályné (Márk Flóra, 1917. Méhkerék), Szántó Györgyné (Bálint Katalin, 1898. Kétegyháza), Száva György (1911. Méhkerék), Száva Györgyné (Gurzó Julianna, 1919. Méhkerék), Száva Tivadarné (Juhász Anna, 1920. Méhkerék). 3 DIÓSZEGI 1960a. 87-88. 162