Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

De akkor egy nap vót egy esztendő. Minden nap egy esztendő. Nőtt, nevelkedett a fiú. Mindig egy gallyal játszott. Egy serdülő vitéz vót. Akkor mán sok-sok gombát szedett az öregasszonnyal. De akkor mán a fiú nagy vót, a fiú elfelejtette a szüleit. Ű az öregasszonyt ismerte anyjának. -De hát, ídesanyám! Nem jó lesz ez így! Ezt a gombát mindig csak hordjuk, oszt hozunk érte kis ennivalót, de ruhám nincsen! -Hát, az a kis rossz ruhád van, fiam! -De akkor mir csillog itt minden? (Hát a rossz ruháján rajta maradt a csillogás a gyöngypalotábul, aki a csillagokbul jött, és ezt meglátták rajta.) Ennek a nagyvárosnak vót egy uralkodója, egy herceg. Fekete Hercegnek hívták. Na, szaladtak az ordináncok a Fekete Herceghez, oszt mondták: -Van itt egy kis kódus gyerek egy öregasszonnyal, gombát hozott, oszt olyan szíp csillogós rajta az a rossz ruha. Aszongya a Fekete Herceg: -Valahunnen a csillagokbul jöhetett. Hozzátok be! (Mer onnan jött az a királynő, aki a fiút el akarta vinni.) De az öregasszony, szegíny, nem tudott mit csinálni, nem tudta fogni. A királyi ordináncok megfogták, kiszakították a rongyos gyereket a kezibül. (De mán jó nagyocska vót.) Elvitték a Fekete Herceghe. Ráníztek. - Ohó, ez fent van a csillagokba, ez a palota, ahunnen ez a szivárvány boldogság szállhat a fiú ruhájára. - De hát fiam, mondd meg hát, hogy került ez a ruha rád? - Még kis koromban került rám. -Ó, gyermekem! Adok én neked szebbnél-szebb ruhát, ha megmondod! - Mikor egyszer elaludtam este, leszállt egy gyönyörű királynő hozzám. Azóta a kunyhónk mindig aranyban van. -Úgy, fiam! Fogjatok be huszonnégy eleven fogatos lovat! Befogták. Ment a Fekete Herceg. Mikor meglátta az öregasszony, ott rítt a kis kéregkunyhóba. Bement, megnízte a Fekete Herceg: 73