Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mikor kimísz - a Fekete Gubás belenyúlt a kis fekete gubájába -, itt van ez a síp. Este kilenckor belefújsz egyszer, eltűnik az erdő, eltűnnek a hegyek. Tizenegykor belefújsz másodszorra, a búza el lesz vetve. Tizenkettőkor belefújsz harmadszorra, reggelre meglesz az érett búza. De el ne aludj ! El ne aludj ! És a sípot - aszongya - el ne hagyd magadtul! Kiment a fiú. Ugyanúgy tett, ahogy a Fekete Gubás mondta. - Hű, akkor lássa, hogy mán tizenkét óra fele, gyönyörű szíp aranytábla búza. Az mán meg van nyerve. Sípot levette magáról, ott is felejtette. Azt is elvitte az elátkozott királyjány. -Na, harmadszorra! Nahát, ide figyelj - aszongya -, te Fehér királyfi, kétszer megnyertél! Harmadszorra gyere be! Levitte. Még a főd alatt vót egy elátkozott kamarába. - Látod azt az aranycsákót, aranyruhával? Azt neked adom! Hozd ki! Bement a fiú. Puff! Rázárta örökre! (A síp nem vót nála.) - Nízd, evvel a gyűrűvel nyerted meg a virágot, evvel a síppal nyerted meg a búzát. Nyugodj meg, hogy nem tud rajtad Fekete Gubás segíteni, mer lekötöztettem az embereimmel, elátkozott vitézeimmel, amikor elaludt. Ű is örök rabságba maradt! De tíged nem bántalak! Gyönyörködöm, hogy itt hogy fogsz meghalni! - Te felsiges királynő? A harmadik feladat mi lett vóna? - A harmadik feladat a lett vóna, hogy egy aranykutat kellett vóna megőrizni. - Mit őriztem vóna egy kúton? Ki bántotta vóna? - Odamegy - aszongya - három kis galamb a vályuho, aranyvályu van. És abbul kellett vóna megfogni az egyik kis galambot nekem. Akkor boldog ember lettél vóna. Ezért vót az arany kis galamb. Otthagyta a fiút, rácsapta a sötétet. A fiú sírt. Na, nízzük meg Fekete Gubást, adnak-e neki minden nap enni? Nagyhatalmú bilincs a lábán. Szegíny le vót fogva, láncolva. Aszonta neki a királynő: -Nem bántalak, mer segítettel. Én, mint egy jó tündér el vagyok átkozva. Nekem is az vót a kötelességem, hogy mindenkin segítsek, igazán. Egyszer eltévedtem, oszt elátkoztak ezért. 67