Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mennek hát, mennek hát. Mikor mán odaértek, ahun el vót süly­lyedve az elátkozott kastély, egy olyan hatalmas morajlás, egy olyan ordítás tört fel, hogy a fákról a levelek lehulltak. Ott vót egy hatalmas sárkány, az ordított. - Hohó - aszongya a Fehér király fia -, te erős vagy! Láttam, hogy szedted ki a fákat foggal. -Semmi! - aszongya. Ne gondold te! Neked a jobb csecsed alatt van elátkozva a kardod. -Nekem? - aszongya. Hát itt a kardom! - Ó - aszongya -, fogd meg, mint egy pléhdarabot, oszt lökd el! - Csak azért nem morzsolom össze a kezedet (mer össze tudta vóna, olyan erős vót), hogy ne sértselek meg! De hagyjad ezt a sárkányt! Felállt, támaszkodott a sárkány, megfogta az alsó meg a felső szá­ja szélit. Összegyűrte, akkor úgy elhajította, hogy hét országra leesett, oszt szíjjelment. - Na, de itten - aszongya - tovább nincs erőm! Mikor odament a hegy lábáho, mán lefele, lássa, hogy a kastély­nak csak a tornya van fent a főd tetejin. És egy nagy, hatalmas szaka­dék vezet lefele, abba meg egy lépcső. Mikor lejjebb mentek, akkor látták, hogy van ott egy hatalmas nagy vasajtó. De olyan lakat van raj­ta, hogy még ötvenen se tudják azt kinyitni. -Ó - ránízett -, nem tudom én se, mer elátkozott. -Nyomd meg a jobb csecsed alatt a gombot! Az elevenkard mindjárt kiugrott. Játszott a levegőben. Aszongya: -Hagyjad, hogy játsszon, te még most látod először! (Ez a Fekete Gubás az Isten küldöttje vót.) - Na - aszongya -, vágd le a lakatot! Mikor levágta a lakatot, olyan zúgott, hogy majd szíj jelhullott a fe­jek, a levegő meg reszketett. Kinyílt az ajtó. Abba a pillanatban beug­rott három testőr. Hanta a lángot a száján. - Aszongya a Fekete Gubás: - Várjál, felsiges király! Levette magárul a kabátot, ráterítette, aszongya: - Mehetsz elől, nem éget a láng. Megyén befele, aszongya: 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom