Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ó, jó Istenem! Iccaka van, hát hogy létezik ez? - aszongya. De látta, hogy világítnak ám a gyémántpaszomántos rózsák, mint a villanyok a bokrok közt. -Ó! - felállt. Aszonta: -Lehet, hogy ezt elhibáztam! Menni akart, nyúlni a másikér, hát meglássa, hogy egy tiszta aranpaszomántos csizsma a gyep közt látszik. Felnízett, hát aranyfoggal, aranyhajjal, gyémántkoronával a a fejin egy királynő áll elébe. -Jaj, Fekete Gubás, de szerencséd van! Nem akartam gazdádnak az álmát - aszonta - megrontani. Ide nem szabad bejönni! Itt mán kilencvenkilenc vitéznek karóba a feje, a tiétek lenne a századik. Meghagyom gazdádat reggelig, hogy éljen. Vagy fordulj vissza! - Ki vagy te? - Az elátkozott királynő vagyok. - Hogy, vagy mint? -Többet nem beszélhetek veled! Sajnálom nagyon, mer messzirűl jöttetek! -Hát ű megfordult, meg akarta kapni! Hopp, az egy füstnek vált rögtön! Eltűnt! Aszongya: -Menjünk vissza, mer meghalunk! Na, mindegy! Odament szípen, látott egy gyémántszélű, aranyzsebkendőt, és élő virág vót benne. Élt a virág a zsebkendőben. Pici kis virág vót. Fel akarta venni, a kézit megégette, de nem tűnt el. Odament, oszt felköltötte a királyfit. - Kedves felsiges királyom! Grácia fejemnek! -Hogy mertél felébreszteni, olyan jóízűt álmodtam! Képzeld el, olyan sok virágot láttam, és láttam egy királynőt! - Te álmodban láttad, én meg igazán. -Hogy? - Gyere csak, nízd meg! Még akkor a virágok világítottak. -De szíp! - aszongya. Nízd, ott egy zsebkendő! De meg akartam fogni, oszt lángot vetett a kezembe. A királyfi felvette, annak mán nem vetett lángot. Megcsókolta a zsebkendőt, zsebre tette. -Nem láttad meg, merre ment? 62