Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Fehér királyfi és a Fekete Gubás 'Л 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, még az Óperenciás jeges V tengereken is túl, egy hatalmas, nagy, nagy erdő. Annak az erdőnek a végibe egy elátkozott kastély el vót süllyedve. Az elátkozott kastélynak a hírit hallották ország-világ vitézei, de senki meg nem merte közelíteni. Majd, Fehérországba, a Fehérország királynak a fia azt mondta az apjának: -Kedves apám! Én ebbe az elátkozott erdőbe, ebbe az elátkozott kastélyba elmegyek! Megnízem. Olyan kíváncsi vagyok rá, hogy vajon mir is lehet az elátkozva és elsüllyedve? -Ó, kedves gyermekem! Nincs vagyonod, nincs királyságod, nincs birodalmad, nincs aranyad, ezüstöd, kiralyjányod? Százával jönnek. Mi értelme neked elmenni egy elátkozott erdőbe, egy elátkozott kastélyba? -Kedves atyám! Hallottam én a Világ jövendőmondójátul, hogy ott van elátkozva a világ legszebb tündérjánya. Ott őrzik az elátkozott vitézek. -Gyermekem! Hát nem bírsz te azokkal! Elátkozottak, meg tudnak győzni! -Na mindegy, apám! Én elmegyek! - Kedves gyermekem! Evvel a lóval, ami nekünk van, sohse érsz el! - Hát akkor, hogy menjek el, apám? - Ha mégis el akarsz menni, a keresztanyád a Világboszorkánya. A palota emeletin lakik, eriggy fel hozzá, kírjél tanácsot tülle. Tehát, kapta-fogta magát a fiú, felment a palota legfelső kupolájába, ott ült az öregasszony, font arany fonalat. -Hohó, gyermekem! De rígen vártalak! Hát fiam, aki vitéz, az meg is mer indulni, de aki nem vitéz, fiam, a meg nem fog elindulni. 59