Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

belső partjára. Mindjárt szaladtak elébe komornyikok, szolgálók, szobajányok, pincérek. -Felsiges király atyám! Tessék bejönni, befáradni! Nízi, hogy az Elátkozottak királya aranytrónba ül. -Elhívtalak - aszongya -, Cigány Dániel, mer hét országba, hét világba, hét vármegyébe párod fogható nincs a vitézségbe! De ha nem teszed a kívánságomat, leláncoltatlak átkozott lánccal és megköttetlek. Ha a kívánságomat te megteszed, akkor egy kívánságodat teljesítem. -Mi vóna, felsiges királyom? Ha mán te engem ilyen királynak és vitéznek latol, akkor én is megtisztellek. De mondd meg, hogy mi vóna az óhajod? -Én a Tüzestenger partján lakok. Lent a Tüzestenger fenekin, egy elátkozott palotába a Világszíp asszony el van átkozva. Tizenkét tüzes bika képibe tizenkét elátkozott királyfi őrzi. De még senki ember fia nem tért onnen vissza. Ha elhozod nekem a Világszíp asszonyt, egy kívánságodat teljesítem. Aszongya: -Megteszem! -És mi a kívánságod, az óhajod? -Add nekem a zenélő malmot! -Ó, de nagyot kírtél! Mán bánom is, hogy elhíttalak! Ha ezt kírted, Istentül neked van adva! De ha nem térsz vissza, úgyse tudod megnyerni, mer nem térsz vissza! -Ez meg mán, felsiges király, rajtam van! A negyvennyolc lábú táltos bögejcsikóját kikötötte egy aranyfenyőhö, a Tüzestenger partján. Kihúzta az eleven bruncikkardját, belevágott a Tüzestengerbe, kettényílott. Kettényílott, egy aranygrádics vezetett lefele, egy aranypalotába. Mikor lemegy az aranygrádicson, bemegy az aranypalotába, senki nincsen. Sehun senki. Üres a palota. Üres minden. Szíjjelnízett. -Hát, Istenem, nem csapott ez be engemet? Benyit a harmadik szobába, hát egy aranykoporsó, gyémántbojtokkal, le van aranykapcsokkal zárva, aranyláncon lóg a levegőbe. -Drága, jó Istenem - aszongya -, mi ez? Kihúzta a kardot, lecsapta rula a tetejit. Hát a Világszíp asszony felült. (Ha elibe nem teszi a két kézit a szeminek, kifolyik, olyan szíp vót!) 51