Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Elment ajány. Az anyja elkezdett ríni, szaladtak a királyho: - Felsiges királyom, küldd ki a jányodat! Jött aj ány. - Mi történt veled, Gyula? -Megátkozott a Tündérkirályjány, hogy addig ne legyek boldog soha, míg el nem hozom a világ túlsó részírül a Boldogság madarát. -Hát, azt sose tudod elhozni! Millió testőr őrzi. És ha a közelibe mísz, mán tíz lépésre, elsikítsa magát, oszt akkor az összes testőrök rád rohannak. Lehetetlen odajutni. - Hát, megátkozott. Mit csinájjak? Elindulok. -De, hogy indulok el annyira messzire? Ez a szőnyeg nem tud elmenni a világ túlsó részire! Megyén, egy kovács vót a keresztapja. Megkeresztelte a Tündérkirályné, az apja csak meghívta a kovácsot. Üti a vasat, a patkót az öreg kovács: -Gyere, gyere fiam, Gyula! - megcsókolta. Oszt mir vagy olyan szomorú, kedves fiam, Gyula? -Kedves Keresztapám, meg kedves Keresztanyám! Megátkozott a Tündérkirály janya, hogy hozzam el a Boldogság madarát. -Jaj, kedves gyermekem, olyan nincs! Nincs ember, aki elmenjen. Nincs vitéz, aki azt elhozza. Mer ha az elsikítsa magát, az össze királyi vitézek, sárkányok mind arra rohannak. - De csak elindulok! -No, nem bánom - aszongya -, egy öreg táltos lóval, lehet, hogy még félig se érsz, oszt akkor gyalog kell folytatnod. (Hogy ez meg vissza nem tud jönni!) Elé hoznak egy háromlábú öreg táltos csikót. Olyan öreg vót, hogy alig tudott menni. - Holnap indulok! Elbúcsúzott a királyi jánytul, az anyjátul, visszament a kovácshoz: - Na, kedves keresztapám, megyek! Kijön az öreg tudós asszony: - Hallod? Mondok neked valamit. Itt ez a gyűrű. Ezt, ha felhúzod, láthatatlanná tesz. 346