Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Odament, oszt elhúzta a kis törpe. - Hát nem bántalak - aszongya. - Igen, mer nem mersz bántani! -Hm! Aszongya ajánynak: -Maradjál itt, rejtőzködjél el jól! Megyén, megyén a kis törpe után. Hát mikor eléri a tisztást az erdő közepin, lássa, hogy ott van még tizenegy törpe. Hatalmas, hatalmas nagy tüzet raktak. Főztek egy kondérban. Odamegy: - Szerencsés jó estét, tik kis törpék! -Isten hozott, Vízi Gyula! Lásd, milyen jó, hogy apánkat nem bántottad? Most meghagyjuk az életedet. Adunk neked is enni! Aszongya: -Mit főztök? -Mit? Hát kását! Tettek ki neki egy tányérba, jóízűn megette. -Ide figyelj, Vízi Gyula! Hadd el ezt a helyet! Ennek a háromszázhatvanhat fejű sárkánynak itt van egy elrabolt királyjánya. Nízd csak, azon az ajtón kell lemenni. Megöl tíged! - Hadd nízzem mán meg! Megyén le, hát egy nagy-nagy vasajtó van. Nízi, nagy lakat van rajta, kulcs nincs. Megfogja a lakatot, meghúzza, kinyílik. Bemegy egy szobába, gyémántfoggal, aranyhajjal egy bölcsőben egy szíp királyjány van. -Jaj, hunnan jöttél, te más országbeli vitéz? Ide még a madár se léphet! Ez a háromszázhatvanhat fejű sárkány elhozott, elrabolt, de hát nem mehetek hozzá, mer sárkánybul van, és akkor sárkány gyerekem lenne! - Nem tudsz róla, valami titkot? Hogy lehetne megölni, megsemmisíteni? -Ma este tizenkét órakor az Aranyfolyóban fürdik, a bűrt leveti magáról, mer egy nagyon szíp királyfi. Rakj egy nagyon nagy tüzet, oszt bújjál el, oszt lökd rá a sárkánybűrt a tűzre. Mindjárt megmarad! -Köszönöm! - aszongya. 343