Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Felső-Indiábul. -Mir jöttél? -Akirályjányért! -A bizony nehíz lesz! A sárkánynak tizenkét méteres millingfarka van! Na, hát talán vissza akarsz menni, hat esztendő lassan eltelt, mán csak egy esztendő van hátra. Itt egy nap egy esztendő, és akkor megint lenn maradsz hét évig. Megígérem neked, amír megmentetted a három kis fiókámat, ha megnyílik a Felső-India, felviszlek és leteszlek. Holnap hívd ki a sárkányt. Reggel bement a fiú: -Ide figyelj, te sárkány! Az én menyasszonyom úgy egyezett meg veled, hogy hét évig nem fekszik le. - Hét év után gyere - aszongya -, tizenkét méteres millingfarkam van. Csapok vele, aztán tizenkét embert pusztítok! Kimentek hát. Majd nízi, kihúzza az ő kardját, repkedett a levegőbe, mint a madár. Bruncik vót! - Kezdhessük? - Kezdhessük! Nekilátott ám a sárkány, Szűz Mária! De a fiú, a királyfiú is! Megfordult a kard, kezdte leszedni a tizenkét méteres millingfárkát! Azt mondja a fiú: -Ne állj meg, csak a fejinél! Felszeltelte a sárkányt a kard. - Gyere gazdám, gyere, és mossál meg engem a folyóban. A sárkányvírtül megmosta. Jött a jány, a nyakába ugrott, megcsókolta. -A gyűrűt neked adtam oda! - De akkor - aszongya -, olyan csúnya vótál! - El vagyok varázsolva. Eltelt a hét esztendő, lejárt a homokóra, megnyílt a főd. Megfogta a jánynak a kézit, a griffmadár hátára felültek, felvitte a felső szintre. Letette. -Na, legyél boldog - mondta a fiúnak -, meg te is, te jány! Viszszarepült. 332