Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

E tudás forrásának rendkívüliségét és jelentőségét kívánja hangsúlyozni meseszerkesztőnk az általa gyakran emlegetett Andersen személyével, a nagy dán mesemondó képzeletbeli útjának huszadik századi, mentális megismétlésével: önmaga Meseországba / Tündérországba jutásával, az ottani hármas próba kiállásával. Nem maradhat kétségünk afelől, hogy a Jafiban ab ovo meglévő bölcsesség is kellett a szellemi próbatétel sikeres kiállásához. A Mesekirály tűzsugaras kézfogása sem puszta formalitás: képletesen szólva a beavató e gesztussal ismeri el meseszerkesztőnk morális emelkedettségét, a kivételes megtiszteltetésre méltó voltát. Ez a megpecsételő elismerés avatja mesemondónkat szerkesztővé. Az adatközlővel folytatott mese közti beszélgetések egyikéből idézett alábbi néhány sor rámutat, hogy Jafi fejében még a mesélés megkezdése előtt készen áll a mese egy lehetséges szerkezeti vázlata, amiből fel tudja építeni a bonyolult szerkezetű, sok szereplőt felvonultató történetet: „Ha akarom, most is (bele)vághatok, csak várhatok egy kicsit? És akkor hogy tudják meg űtet, hogy hun van?...Egy szőttesbe beleírja, több szőttesbe a nevit, hogy: »A rablók fogságába vagyok!« És akkor elküldik a herceghe, és azok ki tudják olvasni, és elmennek, megfogják a betyárokat. Értem?! És még hogy a jány, hogy hova jut majd! Hogy hova jut, és mi lesz a jánnyal? Értem?! Mert ezt meg elrabolják egy tengerparti majálisrul, ezt a jányt. Elviszi a sárkány! Oszt közbe születik egy kistestvére neki, e meg majd utána (megy)! Ejnye, hát ez: mese! Mondtam én, figyelje meg csak, milyen szíp ez!" A mese szerkezetét megelőlegező vázlatnak a gyűjtővel való megismertetése korántsem tipikus Lakatosnál; a jelzetten kívül csak egyetlen alkalommal került erre sor. (Az viszont nemritkán fordult elő, hogy a gyűjtő jelentős erőfeszítése kellett az elkalandozó mesemondónak a kívánt mederben tartására, azért, hogy a mese rögzíthető legyen. Mint ahogy általában is nehezen irányíthatónak bizonyultak beszélgetéseink. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a felvétel napján, 1988. június 24-én nem sikerült felvenni a vázlatban megígért Lakatos-mesét, az Ezüstherceget, mivel a mesemondónak vissza kellett térnie lakóhelyére.) A vázlat így vázlat maradt. Amikor - egy jóval későbbi időpontban sort kerített Jafi az azonos című mesére, abban - a vázlathoz képest több, improvizatív jellegű változtatást hajtott végre, ami világosan jelzi alkotói eszköztárának gazdagságát. 32