Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Szenes Péter (Palacsinta mese, a Kőszív című mese variánsa) 'Л 7Ót a világ túlsó részin egy gazdag, nagyon gazdag herceg. Olyan V gazdag vót, hogy a vagyonának párja, foghatója nem vót. Vót azután egy szegíny szenesember, aki égette a faszenet. Úgy hív­ták, hogy Szenes Péter. Családjával a főd alatt sok bükkfát összerakott, kiégette, adta el. -Milyen boldog vagyok én - aszongya a felesíge -, van szíp fiam, jányom, te is itt vagy, szenesek, porosok vagyunk - aszongya -, de nízd meg, a herceg is idetart a konfliján! - Ide figyelj, te Péter! Te szénégető vagy? - Ó, felsiges herceg - meghajlott -, én az vagyok. - Milyen gazdag lehetsz te? - Ebbül - felsiges herceg - én nem tudok gazdag lenni. Annyi fát égetek, amennyit tudok, oszt eladom, oszt élek belűle. Add el a szívedet. -A szívemet? - aszongya. - Hogy? Ha eladod a szívedet, kűszíved lesz. Kűszívet veszek neked. Annyi vagyonod, kincsed lesz, hogy nem fogod a végit látni! -Ne mondja azt, felsiges herceg - mondta ríva szegíny asszony -, tudom, ez az uramat tönkreteszi. - Hogy mondja ezt felsiges herceg? - Elviszlek egy helyre tígedet, kiveszik a szívedet, tesznek egy kű­szívet. Ez a szív a kűszív. - Hát, gondolkozott. Nevette, kacagta Péter, Szenes Péter. Ilyen kis szamaraik vótak, kordén hordták be a faszenet a piacra, nem tudtak annyit vinni, hogy meg ne vegyék. Bevitték, sok helyen vásároltak, Ittak-ettek, nevetve mentek. Megölelte a felesígit. Aszon­gya: 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom