Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Na, fiam, most mán hazaküldelek! Hetvenhat éves vagy, de nehogy úgy gondold, hogy úgy van, mint mikor eljöttél: kis ház, kis cserepes ház, petróleumlámpa, mosóteknő. Ma mán higanygőzlámpák vannak, neonfények, nagy, hatalmas városnegyedek, lakótelepek. Mán eltűnt a kis parasztszekír, autók váltották fel. Nincs mán nálatok cuháré, dübögő meg kaláka. Nálatok mán - aszongya - csak kultúrház van. Hát mondom: -Az meg mán micsoda? - Ha hazamísz, megtudod. -Mehetsz haza - aszongya -, de ne felejtsd azt, járt itt Anderson is. Dehát hazavisznek a jányok hajóval Magyarországra, de nálatok olyan tél van, hogy az utcán fagynak az emberek, esik, fúj, csikorog! De hát ott áll még a kis házatok a vízparton, ahonnan eljöttél. Most is ott áll. Hát beültem a kékezüst hajóba, húzta előre a hattyú. Hát húzza, a jányokkal nevetek, kacagok. Aszongya: - Nem fázol? Mondom: -Nem. Mikor megközelítettem Magyarországot, dideregtem. -Jaj, megfagyok, nem élek soká! -Nefílj tülle! Felült, a keblibül kivett egy zsebkendőt, megtörülte az arcom. Melegem lett. A hó, ahogy esett, olyan vót, mint mikor esik a pehely vagy a vatta. Megérkeztünk ahhoz a kis kunyhóho Sarkadon. Ott van egy tó mellett. Níztem. -Jaj, de öreg vagy mán! Vagy mán vagy ezer éves te kis kunyhó! (József főherceg idejiben adták.) Nízem, hát ég a lámpa, Anyám itthon van! Megyek befele, felcsavarom a lámpát, nízegetem az ételt a sparhelton. Bevágtam mind a két darab húst, és akkor még ott vót a krumplis száraztészta! 316