Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Na, mi járatban vagy? Hunnen jöttél? Meghajlottam, mondom: - Magyarországrul jöttem. - Te vónál az, aki a mesét elvinnéd Magyarországra, hogy ne kelljen mán megtanulni egyik a másikától? Te mán szerkesztenél! Előbb több kérdésre meg kell felelni! - Felsiges királyné, én megfelelek! - Hú, de bátor gyerek vagy te! -Na - aszongya -, felelj meg arra a kérdésre: mi az anyjának a legdrágább kincse? Mondom: -A gyermeke. -Jó. Legdrágább kincse az anyának a gyermeke. - Mi az asszonynak a legnagyobb boldogsága? Mondom: -Az ura hűségessége. - Ez is jó! Ha lassan megyünk, még meg is tudsz felelni rá! Mondd meg nekem, hogy mi sűrűsíti meg a levegőt? Mondom: -A köd. - Mi hígítja? Mondom: -Az eső. -Te, te, te! Nagyon jól felelsz! Nagyon jól mondod! Mondd meg, a méztül mi az ídesebb? Mondom: -A szerelem ídesebb, mint a méz! -Te, de jól felelsz! Nagyszerű! Na, mondd meg nekem azt, hogy az emberi világban, amíg él ember a fődön, mi a legdrágább kincs és boldogság? Mondom: -A béke. -Meseszerkesztő vagy! Mehetsz Magyarországra! Eltelt nagy idő. Jövök visszafelé a hídhoz, repdestek a kis tündérek. Megkaptak. 314