Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nagyon. Gyémántkirálykisasszony lesz! Megszült a királyné egy gyönyörű kisjányt, gyémántfoggal, gyémánthajjal. Nap vót a mejjin, hold a homlokán. Kétes hajnalcsillag repkedett a hóna alól. De meglett ám a Világboszorkánynak is egy gyönyörű fiú! - Látod, látod, azt mondtad, hogy igyak ebbül a csodaszerbűi, de teneked királyi rangod van, királyjányod van. Nekem meg csak egy szegíny fiam. Hát oszt nem tudja elvenni. De ha nem adod a fiamhoz, megjárod! -Azonnal vigyítek le a börtönbe! Tegyítek rács mögé! Hogy meri azt mondani, hogy az ő fia vegye el az én jányomat? Betették a rácson belülre az öregasszonyt. - Megállj, megbánod, királynő! Mer én nem fílek tülled! Egy hét múlva azt mondja a király: - Engedd haza szegínyt! Hadd menjen! A jány nőtt, nevelkedett. Nevelték a jányt. Olyan vót, hogy mikor nevetett, rózsa vót a száján, mikor sírt, gyöngy jött a szemin. -Jaj, de gyönyörű vagy! Gyere, hozd ki a napra - mondta a király. Hát, hogy gondolsz olyat, benn ebben a nyirkos szobában! Azzal a király elment vadászni. A királyné kivitte a gyönyörűt, ringatta. Aszongya: - Bemegyek mán, hozok egy teát. Hát, mikor kijött, látta, hogy száll az ég alján egy sas, négy szarva vót. Megkapta a kisjányt a bölcsőbűi, oszt elrabolta. (Ügyi, mit mondott a Világboszorkánya? - Vigyázz, mer megbánod! Elvitte!) Jaj ! Leborult az asszony, sírt, rítt. -Istenem, a kisjányunkért a világ minden királyságát odaadom! Hívjátok az öregasszonyt! Elhívták: - Megmondtam neked, hogy te nagy királynő vagy. Nem adtad a fiamho, nem baj. Az én fiam jól van. Aki elvitte, az elátkozott táltos királyfi vót. - S hova vitte? 302