Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Te Péter, neked kűszíved van? Még én is eladom. -Gyere, add el. De ne add el - aszongya -, mer boldog nem lehetek Az igazi szívedet elviszik. Add azt annak, akit szeretel. Péternek kihullt a könny a szemibűl. Beérkezett. Jöttek az óriások, hajigálták a lándzsát, a tüzes labdákat. -Vigyázzatok, hogy beszéltek velem - aszongya -, mer annyi vagyonom van, hogy kifizetem a félszemű óriás összes birodalmát. Bevezették hozzá: -No - aszongya a félszemű óriás -, ugye megmondtam, hogy gazdag leszel? Megmondtam, hogy boldoggá teszlek? -De én nem azír jöttem! Vegyél vissza minden aranyat, kincset, add vissza a szívemet! - Ha, ha, ha - ahogy kacagott, úgy hullt le a palotárul a vakolat. A fák kinyiladoztak. A gallyak szakadtak lefele. -Bolond vagy te, Péter? Hogy én adjam vissza neked a szívedet? Azt te mán nekem adtad. Visszakírni mán nem kírheted. - Ide figyelj ! Tudod, mit mondok neked? Ha visszaadnád a szívemet, szolgálnálak. - Á, mese ez - aszongya. Elmennél te vissza az emberi világba. Ott, ahun még vannak olyan emberek, akik tudnak szeretni, tudnak sajnálni, és tudják, hogy mi a boldogság. Mer nekem is kéznél van Péter, a szívem. Nemcsak neked! - De ide figyelj, te Óriás! Aszongya: -Figyeld meg jól, Péter! Ha sokat beszélsz, morzsalékra tetetlek! Még ha rád nem teszem is a kezemet. -Arra kírlek, tudod, mennyi időre add vissza nekem a szívemet? Egy fél órára. - Én nem bánon - aszongya -, kötünk szerződést. Szolgálsz három évet nálam! -Vidd haza ezt a lovas kocsit - aszongya - legyen a tiéd! Kivitte szípen, hullt a szemibűl a könny, látta, hogy a szíp szíve ott lüktet. Akkor látta meg, hogy az emberi szeretet meg a boldogság, 297