Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Beletette a tarisznyába szegíny a kis pogácsát, beletette a fokhagymát meg a kis hájat. -Menjél - aszongya -, Péter, de kűszívedlesz! Keservesen ráborult az urára, zokogott. Megindult Szénégető Péter, oszt mendegélt ám, napokat napokrul, heteket hetekrül. -Ejnye hát, becsapott ez a kűszívű herceg, nemhiába van kűbül a szíve. Hát, mán jövök - aszongya -, mindjárt három hete! Akkor látta a homályba, nagy, nagy kastélyt a hegy alatt. Gyönyörű fenyvesek, gyönyörű szíp éneklő madarak. Megyén, de lássa, hogy annyi az óriás... -Jaj, de nagy óriások, jaj, de nagy emberek, jaj, de milyenek! Köszön. -Jaj, te kis emberpalánta, rád ne lépjek - aszongya az óriás. Mir jöttél? Ahogy beszéltek, szakadoztak le a fagallyak, fák nyílottak szíjjel, repedtek szíjjel! -Jöttem az óriás királyho! - Ott van a palotába, eriggy be! Bement, jelentette az óriáskirálynak a testőre: - Jött - aszongya - födi országbul ide egy kis ember, és akar veled beszélni. -Ó, ó, tedd ide a tenyerembe! Beletette a tenyeribe, letette. Olyan nagy vót az óriás. -Eljöttél? Mit kívánsz, mit kírsz tüllem, hogy te eljöttél az Óriásországba? -Te felsiges óriás! Azt kírem tülled, hogy adjál nekem sok aranyat. Adjál nekem kincset. Adjál nekem mindenféle drágaköveket! Aszongya: -Adok neked, de nekem adod a szívedet? -Neked! 291