Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Viszik egy nagy jómódú embernek aj ányáho. Vírzett a sebe, hoszszú időn át. Megfogta a szegfűt, odatartotta, meggyógyult. - Mit kírsz érte? - Amit szántál - aszongya. - Hát felesígül megyek hozzád! Te nagyon kódus vagy! - Kint laktok a falu szélin egy kunyhóba. -Nem kellesz - aszonta -, mer nekem van egy nagyon szíp királynő! Hát, gondolta: megbuggyant a fiú! De igazat mondott. Hát adtak neki pízt, hordott haza ennivalót, kocsival. Aki csak ment, mindnek adott. Felfigyelt rá az összes aranykulcsos, az összes milliomosok: - Ez az ember gyógyít! -Látod, Anyám! - Fiam, mikor jössz vissza? - Hét nap múlva. - Fiam, hunnen vetted ezt a virágot? -Adta nekem egy tündér, anyám! -Ejnye, ejnye, kedves fiam! Van vagy tíz testvíred, de mind rongyos vót. Mán mind felöltöztetted űket. Mindet gazdaggá tetted, boldoggá. -Anyu, nízze! - megfogta, a fődön végighúzta a szegfűt, amit adott neki, oszt mind arannyá vált a főd aziránt. Aszongya: -Szedhetitek fel! Meghallotta ám az aranykulcsos, hogy milyen virágja van neki, mivel gyógyít. Rögtön leküldött hozzá tizenkét testőrzőt. -Fogjátok meg, bilincsezzétek, oszt hozzátok be! Megfogták szegíny Jánost, és bevitték a siralomházba, lekötözték. Elkezdték ütni, hogy: - Mondd meg, hogy hunnen vetted? -Nem mondhatom meg, mer a Tündérkirálynő adta nekem! -Na, ilyet! Egy virág, ami valami csodaszer, vagy csodatétel van benne? De hát, mindegy! Eltelt öt-hat nap, kiengedték. 276