Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Ó, kedves király atyám! Te azt gondolod, hogy az Isten királyságot adott, mer szeretett: de belerakta az átkot is! Nem tudod megoldani, király atyám, az átkot a szeretettül. Nem tudod megkülönböztetni, mi az átok, mi a szeretet és mi az igazság. - Te meg tudod? -Én meg tudom! Na, kedves, felsiges király atyám! A jányod ott fekszik benn egy piros bársonytakarón, bika képibe. Bemenni nem lehet hozzá, mer rúg-vág! Aszongya a király: - Én be nem megyek hozzá! - Csináltass nekem kilenc szűrt! De mindnek ujja legyen! -Megadom neked, drága juhászom! Megkapta. Bement. A királyjány nyolc szűrön keresztül lepisálta. Aszongya a juhász (mer tudta, hogy kell megváltani a királyjányt az átoktul): -Gyere el hozzám - aszongya - egy vacsorára! Vágok neked egy gyönyörű birkát. - Ó, gyönyörű, én birkával nem elégszek meg! -aszongya a bika: - Nem állhatod a szegínysíget? A szegínységgel nem vagy megelégedve, de a gazdagság meg nem lesz boldogság! - Hát, nem bánom, elmegyek hozzád! -Akkor leszel boldog, ha leveted magadról a bíkabőrt, és táncolsz velem egyet. Ha nem veted le a bíkabőrt, nem leszel királynő! - Hát, nem bánom, juhász, elmegyek! Kiment a juhász a legelőre, kiválasztani a legszebb birkát. Megfőzette az üstbe. Főzték a pörköltet. Megérkezett a királyjány, nagy bika képiben. Megfordult a bika, egy tükör vót benne, kiszólt belűle a jány. Olyan vót, ragyogott a szípsígtűl. Nevetett, oszt gyöngy hullt a szájábul, sírt, és rózsakönnyek hulltak a szemibül. -Na, te juhász - aszongya -, hol az a birka megfőzve? - Itt van, tálalva van! 265